Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák
Brecht nem abszolút ellentéteket mutat be. A polemikus megfogalmazás a meglévő szinházi állapotok, illetve az azt szentesítő társadalmi-politikai viszonyok elleni indulatból származik. "Fel kell 2 4hagyni mindennel, ami méltatlan bódulatot teremt, ami ködösit." A nem arisztotelészi dramaturgia elvét, a beleéléssel való éles szembehelyezkedést, az értelem hangsúlyozását az érzelemmel szemben, mindezeket ez az indulat mozgatja, a gyűlölet a manipuláció, 25 a szellemi leigázás, a fasizmus átesztétizált politikája ellen. A szinház mint termelőeszköz, mint intézmény konzerválhatja a meglévő viszonyokat, útjában állhat a fejlődésnek, de éppen mivel ilyen nagy hatással bir, megváltozása a társadalom megváltozására is kihathat. Ez a logikája Brecht szinházi tevékenységének. Ő mint drámairó, mint szinházi ember arra törekszik, hogy a maga területén a társadalom számára minél hatékonyabban működjék. Szinházában tehát olyan szerkezetet igyekszik létrehozni, amely mintaként szolgálhat a társadalmi cselekvés szerkezete számára. Azt akarja elérni, hogy a néző a szinházban aktivan, kritikusan legyen jelen, hogy begyalcoroljon egy olyan magatartást, arai nemcsak a szinházban, hanem - mondjuk - a társadalomban, mindennapi cselekedetekben is alkalmazható. Hogy lássuk, hogyan éri ezt el, röviden tisztáznunk kell az elidegenítés fogalmát. "Egy történés vagy jellem elidegenítése először is egyszerűen a történés vagy jellem megfosztását jelenti mindattól, ami magától értetődővé, ismeretessé, evidenssé teszi, ehelyett a történésnek 26 vagy jellemnek csodálkodozást , kiváncsiságot k ell ébresztenie." Azzal, hogy az emberi viszonyokat ahogy vannak, természetellenesnek mutatja be, azt bizonyitja, hogy nem voltak mindig ilyenek, nem is lesznek mindig ilyenek, azaz, időhöz kötöttek, mulandóak. ' Mit lát tehát a néző a szinpadon? "Azt látja, ez az ember ilyen, meg ilyen, mert a viszonyok ilyenek, meg ilyenek. A viszonyok meg azért ilyenek meg ilyenek, mert az ember ilyen meg ilyen. De nemcsak ilyennek lehet elképzelni, amilyen, hanem másnak is, amilyen lehetne, és a viszonyokat is el lehet másnak képzelni, mint amilyenek. Azt nyertük ezzel, hogy a néző uj magatartást vesz fel a szinházban. Ugyanazt a magatartást ölti fel az embervilág szinpadi képeivel szemben, mint századunk embere, a természettel szemben. A nézőt ugy fogadják a szinházban, mint na.fry változtatót, aki bele tud avatkozni a természeti folyamatokba és a társadalmi folyamatok-
