Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák

színházakat kellene építeni, ha állna belülők már jónéhány. De reményre a játékszin a mai állásában csakis az ember jogosít, az is, amelyik elől lép ki előadás után a színházból, s az is, amelyik 17 hátul - kedvetlenül mindegyik.

11 Brecht azért nem éri be a bizakodással, és nem várja, hogy a rossz helyzetből szükségszerűen következzék be a fellendülés. Ebből az időből származó elméleti Írásaiban alaposabb elemzésnek veti alá a szinház különböző összete18 vőit, igy például az "anyagi érték" /Materialwert/ elméletét, írásaiban központi szerep jut a közönség vizsgálatának. "A közönség semmilyen kontrollt nem biztosit. Szociológiai szempontból teljesen alaktalan, esztétikailag azonban meglepően egyetértő. Ez annyit tesz, hogy a színházban a természetes ellentmondások egyáltalán nem jutnak szóhoz, ki vannak kapcsolva. Az uj nézőtipus, amelyet az uj drámamüvészet követel, és amelyik természetesen nem utópikus, jelen van, ha nem is a színházban ez ideig. Más szóval, a színházban a mai ember kövületté, hülyévé, babonás fickóvá válik, aki a saját érdekeit nem képes megkülönböztetni az ellenségéétől... a szinház azáltal egyesíti az osztályokat, generációkat és szellemeket, hogy egyszerűen feláldoz minden komolyságot, és semmit nem érint, amit a valóságos érdekek megkívánnának."^ Ezekből a sorokból a helyzet pontos elemzésén tul két fontos, előremutató mozzanatot kell kiemelnünk, amelyek egyébként szorosan összefüggnek egymással. Az érdekek különbözőségét, amelynek bemutatását a szinház feladatának tartja, és ezzel párhuzamosan, a nézők különbözőségét. Abban a pillanatban, hogy a szinház nem egységes gondolatoktól, valóságos élményektől mentes kábítószert szolgáltat, ahogy a valóságos élethez közelit, megosztja a közönséget, hiszen az érdekek az életben nem azonosak, és ennek megfelelően, a szellemi igények sem. A "Szinházi helyzet 1917-1927" cimü írásában már pontosan megfogalmazza a különbözőség tartalmát; "Anélkül, hogy a közönséget, mely a szinház számára ilyen nagy szerepet játszik, osztályszempontból akarnánk szeralélni, lemondhatunk róla, mint egy uj stilus kincses2 o bányájáról." Brecht látja, hogy a szinház csak ugy funkcionálhat, ha újra létrejön mü és befogadó valamikori egysége. Ennek feltétele, mint láttuk, a közös tapasztalás, a hagyomány, a közös élmények. Az első világháború utáni forradalmi hullám és még a 2o-a3 évek munkásmozgalmai is feljogosíthatták Brechtet arra, hogy ennek a feltételnek meglétét a proletariátusban lássa. Ugyanakkor tisztá-