Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

Célszerűnek látszik ismételten abból indulni ki, hogy milyen hatást vált ki a fantasztikum a cselekmény egyes pontjain - amelyek azonosak a fantasztikum belső fejlődésének lényeges pontjaival - a befogadóból. "A Kövér /a Középsőhöz/: Kedves kartársam, van édesanyja? A Középső /habozva/: Hogy is mondjam... hát önnek, főnök ur? A Kövér /égnek emeli a szemét/: Sajnos, szinte pólyáskorom óta árva vagyok. Szegény, megboldogult szüleim! A Kö épső /sietve/: Épp ezt akartam én is mondani. Az igazat megvallva, egyáltalán nem voltak szüleim. A Kövér /a Kicsihez/: És Önnek? A Kicsi: Anyuskám él, s éppen sirat engem keserű magányában. Szegény anyuskám! • * • A Kövér: Nem kedves uram... Önnek él az anyuskája, ezért mindig jobb dolga volt a világban, nem gondolja, hogy ideje már lerónia erkölcsi adósságát az árvákkal szemben? ... /megjelenik a Postás/ A Kicsi: Hurrá! A Kövér: Mi történt? A Kicsi: /észreveszi magát/: Uraim, súlyos csapás ért. Meghalt az anyám. A Középső: Puff neki!"

36 "A Kövér:...

S tudja, hogy az én apára mi volt? A Kicsi: Nem. A Kövér: Egyszerű, Írástudatlan favágó volt, a kartársamnak nieg egyáltalán nem volt apja... ... /megjelenik a Lakáj/ Egy hang a tengerből: Gróf ur, gróf ur! A Kövér: Hát ez meg mi az Ördög?! /A tutaj pereme fölött megjelenik egy öreg, ősz pofaszakállas Lakáj feje/ Lakáj: Gróf ur, micsoda boldogság, hogy viszontláthatom! A Kö r: Mit jelentsen ez? Lakáj: Nem ismer meg gróf ur? Gróf ur nem ismeri meg Jan bácsit, hűséges öreg szolgáját?... A Kövér: Mars!"

57

.