Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

ban eljut a tiltakozástól az elfogadásig, sőt, az Önkéntességig már ennek a fantasztikumnak a logikája szerint történik. Mivel indokolhatjuk a fantasztikum bevonását, ha - mint már beláttuk - nem fantasztikus feltételezésről van szó? A cselekményelemzés során emiitettük azt az ellentétet, amely az emberevés és a hősök civilizált volta között fennáll. Ez az ellentét azonban a jellemfeltárás, ill. a jellemfejlődés során feloldódik, de csak azért, hogy egy ujabbnak adja át a helyét, amely árnyaltabban, ill. pontosabban fejezi ki civilizáció és - konkrét értelemben - emberevés lehetséges viszonyát. Hogyan megy ez a folyamat végbe? A figurákat nagyjából két csoportra lehet osztani, ha azt tartjuk szem előtt, hogy melyeknél történik jellemfeltárás, tehát mely szereplőknek van adott, kialakult jellemük, amely nem változik a cselekmény folyamán, és melyeknél történik jellemfejlődés. /Más szempontok figyelembevételével, pl.: az aktivitás-passzivitás, vagy az indukálás-elfogadás-tiltakozás szemszögéből vizsgálva a figurákat természetesen a három szereplőt három csoportra kellene osztanunk. A későbbiekben erről még lesz szó./ Az elsőhöz a Kövér és a Középső tartozik, az utóbbihoz a Kicsi. Az első csoport figuráinál az történik, hogy nem civilizáltságuk fokára helyeződik a hangsúly - tehát az iró nem azt világitja meg, hogy történelmileg milyen fejlettségi szinten lévő társadalomban élhetnek ilyen emberek -, hanem e civilizáltság milyenségét, minőségét tárja fel. E minőségfeltárás következtében az eredeti ellentét egy másiknak adja át a helyét. Ti. a darab azt tételezi, hogy a primitiven túljutott civilizációban éppen ugy elképzelhető a kannibalizmus - és amit jelképez: a kannibalizmus tartalmát kimeritő antihumanizmus -, mint a primitiv társadalmakban. Az alapellentétet - civilizáció-eraberevés - tehát ugy fejleszti tovább az iró, hogy e civilizáció milyenségének felmutatásával, e minősités következményeként "természetesnek" tartja az emberevést. A kétszeres megcsavartságot ez ujraalkotott ellentét másik oldala mutatja meg: a Kicsi "jellemfejlődésén" át. Induljunk ki ismételten abból, hogy az emberevés általában primitiv társadalmakban történik. Nem valószinü, hogy az emberevés "tárgya" - értelmi képességeinek teljes birtokában - eljutna az értelmi vagy akár az érzelmi belátás olyan fokára, hogy önként áldozza fel magát. A Ki-