Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Király Zsuzsanna: Drámai groteszk
mint ilyen, egyértelmű, mondhatjuk igy is: kathartikus reakciót vált ki a befogadóból, A szituáció következő mozzanata: a hóhér fölemeli a levágott fejet. A mozdulat többszörösen nem tartozhat a szituációhoz: egyrészt azért nem, mert akció szempontjából csak a lefejezés zárhatja a cselekvéssort; másrészt azért nem, mert az elérendőnek kitűzött, a kivánt - kathartikus - hatás szintén ehhez a cselekvéshez kapcsolódik; harmadrészt azért nem, mert a lefejezésnek a befogadóra tett hatása valóban egybeesik a kivánt és föltételezett hatással. Az akció tehát első pillantásra fölösleges, sőt, rossz: mert lerontja az elért, és a nézővel véglegesnek elhitetett hatást. A mozdulat két szempontból mégis a szituációhoz tartozik: az első szempont szituáción kivüli, történelmileg hitelesített - a hóhér valóban fel szokta emelni a levágott fejet. A másik: hogy e mozdulat - mely önmagában nézve a kiteljesedett tragikumnak és a tragikus hatásnak a tulhajtása - egy másik cselekvést indukál: a fölemelt fej leesik, a hóhér kezében csak a paróka marad. A tragikus hatás tulhajtásáról beszéltünk: valóban az, a borzalom, az elborzasztás felé tolja el a tragikumot; és éppen ezért nélkülözi a tragikum egyik lényeges komponensét: a katharzist; talán a "fölösleges tragikum" elnevezéssel lehetne értelmezni. Az indukált történés - elszakitva a megelőző két cselekvéstől - kontraszthatáson alapuló helyzetkomikumot tartalmaz; önmagában tehát komikus hatást tesz a befogadóra. "Nevetséges az, ami rut, helytelen, illetlen, meg nem felelő, de csak akkor, ha nem részvétet keltő."^ "A nevetséges tárgyakban van valami meglepő... De a meglepetés ne legyen túlságosan erős, azonkivül kellemes legyen.. ." l0 /Kiemelés tőlem: K.Zs./ Meg nem felelő, meglepő: mindkét fogalom helytálló, raig a fenti történést csupán önmagában szemléljük. A meg nem felelést, a meglepetést az okozza, hogy egy önmagában közömbös mozdulat - valaminek a felemelése - nem a várt eredményt hozza: a fejet nem emelhetik fel, mert nem a hajat markolták meg, hanem a parókát; két tárgy megszokott, elfogadott és egyértelmű kapcsolatát - a fej összetartozása a hajjal - hirtelen látjuk megkérdőjeleződni, sőt, megsemmisülni - ezért komikus. Mihelyt azonban e komikus történést összekapcsoljuk a megelőző két cselekvéssel, a következő eredményt kapjuk: a helyzetkomikum
