Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Kerényi Ferenc: Az operaháború
Schodelné távozása után az operaháboru hevessége nem csökkent. Változás csak annyiban következett be, hogy a visszaszerződött prózai színészekkel megerősödött a drámai részleg, mig a Schodelné helyébe lép- vendégszereplők vagy primadonna-jelöltek /Carl Henriette, Mochonsky Amália, Lángl Paulina/ csak a diva modorsságait és magatartását örökítették tovább, annak művészi súlya és alakitása nélkül. A zenei törekvések folytonosságát Erkel képviselte, az ingadozó létszámú, de összetételében és színvonalában azonos zenekar élén. 1842-re azonban, amikor a névlegesen országos vezetésű és pártolásu, ide valójában még mindig megyei kezelésben lévő és teljesen eladósodott szinház addigi történetének mélypontjára érkezett, már nem kellett tartani a Német Szinház operaegyüttesének versenyétől, közönséget elvonó hatásától: az árviz okozta kényszerszünet és pusztitás felemésztette az amúgy is nagy ráfordításokat igénylő előadások tőkéjét és Forst igazgató olasz opera-staggionék meghívásával próbálkozott. A tehetetlennek bizonyult feudális szinpártoló és szinházvezető gyakorlatot Bariay András bérlő-igazgatói tevékenységével a korszerűbb, polgárosultabb forma váltotta fel, bár - magántőkéje nem lévén, azt pótlandó - továbbra is országos szubvenció támogatta. Bartayt, a városi muzsikust nem kötötték előítéletek és nem kötelezte el magát korábban a három szinházpolitikai elképzelés egyike mellett sem. Igy meg tudta valósítani, amit a józanodó cikkírók már 1841 óra sürgettek, a kiegyenlített müsorpolitikát, Bérlősége alatt összegeződtek - pályázati rendszerétől, jogdíjfizetési gyakorlatától támogatva - mindazok a törekvések, amelyek már az operaháboru éveiben mutatkoztak, de az ellentétek, indulatok útvesztőiben nem juthattak érvényre. A gyarapodó Shakespeare-müsor, Nagy Ignác aktuális Ti s z t u j i tá s ának sikere mellett a zenés bohózatot kiszoritó népszinmü döntötte el végérvényesen a két szinház versenyét Pest-Budán, utolsó közönségrétegétől fosztva meg a német játékszint. A visszaszerződtetett.Schodelné sem a régi, szeszélyes operadiva többé: az öt évre első drámai énekesnőnek lekötött primadonna megőrizte ugyan kiemelt fizetését /havi 5oo pengőforint + ruhapénz és jutalom játékok/, de nem állt többé a szinházi törvények fölött. Pályájának értékesebb része következett még ezután, a nagy
