Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Kerényi Ferenc: Az operaháború
sem látja elérkezettnek az időt müvelésére. A megmagyarosodott, polgári muzsikus, egyben első zenetörténészünk, recenzióiban is a bemutatásra kerülő müvek tömör, találó zenei jellemzése a legfontosabb érték, a megvalósítás minősítése általában sommásabb, Schodelné pedig az ismétlődő dicsérő jelzők sorozatát kapja. Mutatványul álljon itt két pompás, máig érvényes operabemutatás: Donizetti lucretia Borgiája "olasz élénkség, szilárd és komoly, férjfias satillel ellátott és pedig a rövidebb operákhoz tartozik", A saardami polgármes w ter sikerét viszont az okozza, hogy "zenéje azon olasz, Rossini-féle, könnyű, enyelgő, kisebbszerü hangmüvek jellemét viseli, mellyek régi ismerős meneteket hoznak vissza emlékezetünkbe." Minthogy Mátray az operaegyüttes rangjától várta a nem-magyar lakosság szinházba szoktatását, gyakran és részletezően tért ki a dalmü-előadások látogatottságára, közönségének összetételére. Az esztétikai és zenetörténeti indítékok mellett az operaháboru harmadik kritikai szempontja politikai, amelyet ezúttal nem az Athenaeumot támadó, részben kormány támogatta újságokra gondolva emiitünk újra, hanem a Pesti Hirlap kapcsán. Kossuth, aki 1841. januárjától lap élén folytathatta a reformjavaslatok országos népszerűsítését és terjesztését, világosan látta, hogy az 1837-4o-es évek megtorpanása után ismét a politika porondja a legfontosabb küzdőtér; a szinházügy, jelesül az operaháboru azonban olyan erőket is megoszt, illetve leköt, amelyeknek egy táborban kellene közvetlen közéleti tevékenységet folytatni. Már a jan. 2-i, első számban -T- jel alatt, valószínűleg maga Kossuth szögezte le, hogy a fejlettebb országoktól eltérően, hol a szinház elsősorban vagy csupán intézmény, nálunk megkülönböztető en fontos szerepet kap. Szerkesztői álláspontja a továbbiakban is szigorúan elvi és pártatlan. Elitéli a szinészek túlzott anyagi követelését /akár Schodelnéról, akár Egressyről van szó/, örül az operadiva külföldi sikereinek, mert magyar énekesnő; de megengedhetetlennek tartja törvény felett állását és a közönség, a társadalmi' nyilvánosság megsértését. Kossuth álláspontjának kialakításában döntő szerepet játszhatott, hogy mind a Schodelnéhoz magánéleti kapcsolattal is fűzött Nyáry Pálra és a szinházat igazgató vezérvármegye politikai erőire, mind pedig az ország legtekintélyesebb kulturális fórumait birtokló Athenaeum-körre számított a továbbiakban. /1845-től valóban a reformellenzék egyik vezető egyénisége, gr. Ráday Gedeon a Nemzeti í
