Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Bábjáték, árnyjáték

ahogy Karagőz előre sejtette: rögtön belé szeret és csalogatja a házba. Karagőz azzal védekezik, nem hagyhatja el helyét, mert ő éjjeli őr. A játék további jelenetei az asszony kacérkodása és Karagőz kifogásai köré csoportosulnak. A kacér asszony és társnői körülfogják Kara gőzt és ugy tűnik, már nem menekülhet. Ekkor a francia követ hintója halad át a szinen. Karagőz diplomáciai védelmet kér és igy menekül meg. Végül is hazatér a férj és igy a darab a barátság dicsőítésével végződik. E kacagtató és abszurd jeleneteknek a két főszereplőn kivül más állandó figurái is vannak. A görög árnyjátékban pl. a bajbajutott Karagőz segitségére nagybátyja szokott sietni: a görög hegylakók jellegzetes ruháját viselő, Karagőznél jóval nagyobb figura. A sikamlós jelenetek, akárcsak a népi bábjátékban, a közönséget nem zavarják, sőt hozzá tartoznak a darab vonzóerejéhez. A XVIII. században az árnyjáték nyugaton főként Franciaországban is divatba jön, elsősorban a gyermekek szórakoztatására. Párizsban 1722ben nyilik meg a Théâtre Seraphin nevű gyermekszínpad. A nyugati árnyjáték-színpadok a képmutogatókkal, kukucskáló-dobozokkal és más vásári mutatványosokkal együtt jő ideig éltek, amig a filmszínház kialakulása végképp elvette kenyerüket.