Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Az életszínjáték

AZ ÉLETSZINJÁTÉK Hont Ferenc A szinjáték világa cimti tanulmányában igy ir: "A teljes szinjátszás, vagy ennek valamelyik résztevékenysége nem mindig valósul meg szinjáték formájában. Lehet színjátéktól független vagy un. színjátékszerű jelenségnek is alkotóeleme. A színjátéktól függetlenül jelentkezhetnek a szinjátszás résztevékenységei, pl.: az életszerepek betöltésében (szerepjátszás, alakváltás) vagy a taglejtésekkel kisért éneklésben (kifejező mozgások). Ha azonban az elbeszélést az előadó nemcsak kifejező mozgásokkal kiséri, hanem az elbeszélő részeket teljes egészében megjátszott mozzanatokkal váltogatja, akkor olyan folyamat jön létre, amelyben a szinjáték egyik összetevője, ezúttal a teljes szinjátszás másfajta megnyilvánulásokkal keveredik. Az ilyen kevert folyamatot nevezzük színjátékszerű jelenségnek. " Ilyen színjátékszerű jelenségeket az európai falu életének minden területén bőven találunk. A késő feudális és kora kapitalista viszonyok közt a falu élete megszabott hagyományos rend szerint játszódott le. Hont Ferenc Eletszinjátéknak nevezte a paraszti élet fontos eseményeinek e szer tartásszerü rendjét. Ezeknek a szokásoknak lefolyását a francia Van Gennep elemezte behatóan és "rites de passage"-nek, azaz átmeneti rítusoknak nevezte őket. Megállapítása szerint az emberi élet egyik stádiumából a másikba való átmenetelét meghatározott ceremóniák szerint hajtják végre, amelyek három fő részből állnak: Az első fázisban történik a régebbi állapotból való kilépés, ezt követi egy átmeneti állapot, amelyben az egyén mintegy a két állapot között lebeg, mig a harmadik stádium az uj állapotba való befogadást fejezi ki. Ezeket a stádiumokat megtaláljuk a temetési, házassági szokásokban, a felnőtté avatás rítusaiban. Az életszinjáték nagyjából és egészéből ezeknek az átmeneti rítusoknak dramatizálásából jön létre. Az európai lakodalmi szokásoknak szinjátékos jellegére már sokszor utaltak. Szerepet játszik a lakodalmi ceremónia minden egyes résztvevője, és egyéni érzések, hajlamok csak a kötött szerepen belül juthatnak kifejezésre. A menyasszonynak szomorkodni illik, amikor elhagyja szüleit, örülnie illik, amikor belép jövendő lakhelyére. Sokat ennie, innia nem illik stb. Hasonló előre megkomponált életszerepeket a temetkezésnél is ta lálunk. A siratás szokása az a kollektív hagyományos forma, amely alkal-