Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

A népi színjátszás szimbólumrendszere és funkciói

tojáshozam növelésére. E mágikus-mitikus játékok gyakran két egymással szemben álló fél vetélkedése formájában jelentkeznek és többféle alapgondolat kifejezésére alkalmasak. Ugyanaz a vetélkedő forma kifejezheti a tél és nyár, böjt és farsang, húsétel és böjti étel, világosság és sötétség vias kodását. Ezek a szimbólumok közérthető jelképes szerepjátszás formájában absztrahálnak objektiv tényeket és a művészi előadással, tehát a mozgás és a költői szövegek segítségével ezekre hatni is igyekeznek. A tél és a nyár küzdelmét azért játsszák el, hogy a nyár játékos győzelmével valóban elősegítsék a tél felett gyakorolt győzelmét. Ha ezek a játékok szimbólumaik elvontságával emlékeztetnek is a modern szerzők absztrakt játékaira, céljukat illetőleg alaposan különböznek tőlük. A mágikus - mitikus játékok tehát közvetlenül akarnak a külvilágra hatni. Másféle funkciója van a történeti játékoknak. Ezek fő funkciója integráló. Minden társadalomban vannak olyan jelenségek, melyeknek fő feladata, hogy növeljék az egyénekben a kollektivitás, az összetartozás érzését. Főként ezt a célt szolgálják az emlékeztető jellegű (kommemorativ) társadalmi vagy vallásos ünnepi játékok. Ezek kifejezik azt a törekvést, hogy egy összetartozó csoport bizonyos közös problémákra, közös cselekménnyel válaszoljon. Például a temetési szokások egy része drámai módon fejezik ki azt a gondolatot, hogy a hátramaradottak egyforma érzéseket táplálnak az elhunyttal szemben és ezt a siratás szertartásos cselekményében egyformán fejezik is ki. A halottkultusznak kapcsolata van a történeti szinjáték kialakulásával is, melynek egyik forrása, hiszen sok társadalom az elhunytat szinjátékszerüen megszemélyesiti a temetés alkalmából, előadják tetteit. Hasonlóan integráló funkciót tölt be a népi hősök figurájának kialakítása is. A népi szinjátszás történelmi hősei társadalmi absztrakciók (me lyek néha természeti absztrakciókkal összefonódva jelennek meg). Történeti koronként más és más jellemvonásuk lép előtérbe. E történeti hősök általában a társadalmi ideálképnek felelnek meg: a hősies, a bátor, a találékony, az igazságos hős, más és más társadalmi struktúra és társadalmi tudat süritett jelképe. Vannak továbbá olyan jól sikerült társadalmi absztrakciók is, amelyek alkalmasak arra, hogy hosszú időn keresztül, különböző társadalmi rétegeknek szóljanak. Ilyen például a tudásvágyő Faust vagy Don Juan alakja, mindkettő egyaránt népszerű a népi színjátszásban és irodalmi drámában is. Mostanáig az európai népi szinjátszás szimbolikus ábrázolásmódjáról beszéltünk. A szimbolikus formanyelv mellett megtaláljuk a valóság ábrázolásának közvetlenebb formáit is.Elsősorban a tréfás és társadalombirálő játékokban találunk közvetlen élethűséget, hiszen e játékok kifejezőeszközei között első helyei éppen a részletek pontos megfigyelése és viszszaadása játszik fontos s ver epet. (Dialektusok, beszédmód, viselkedés jellemző és pontos rögzite.e.) E játékokban is találunk stilizálást, például