Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

II. fejezet. A játékosság és a kettős demaszkirozás a modern szinpadon

II. fejezet JÁTÉKOSSÁG ES KETTŐS DEMASZKIROZAS A MODERN SZÍNPADON Mottó

: Egy kalapszél hajlása, egy szin, egy-egy boa már előbb beszélnek a publikumhoz, mintsem a szájunkat kinyitanánk. /Valentine Tessier/ Mindaz, amit az előbbiekben a modern színjátékról kifejtettünk, mutatja, hogy mennyire nem tekintjük a szinházat puszta játéknak. Noha igen sokan a művészet általános problémájaként a játékot tekintik, mert úgy vélik, hogy a játékosság a művészi kiindulópont, mi mégis ellene mondtunk ennek a felfogásnak azáltal, hogy a szinpadi játék célját a demaszkirozásban, jellegét pedig a müköltészet népművészetté tételében jelöltük meg. Következésképpen a szinpadi játék nem lehet puszta játék, mivel a játék a maga természeténél fogva nem irányulhat a demaszkirozásra.A játék tudniillik abban különbözik a művészettől, hogy céljában olyan "stresszjellegű" "védelmi" funkciót teljesit, melynek lényege a valóságból való kikapcsolódás. Másfelől viszont a művészet - s az elsősorban a szinmüvészetre érvényes - véghezviszi ugyan a valóságból való kikapcsolódást, de ugyanakkor vissza is kapcsol a valóságba

. Mig a kikapcsolás a játéknál önmagában cél, addig a szinjáték végcélja épp a visszakapcsolás. A kikapcsolás és visszakapcsolás dialektikáj

a határozza meg azt, amit maszkirozásnak és demaszkirozásnak nevezünk. A mozzanat, amelyet itt behatóan vizsgálnunk kell, - 61 -