Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

tani. hogy a művészet összfejlődésén belül a szocialista kultúrának van lehetősége egy új nem avantgard, hanem pionir szerepre. A pionir szerep abban tér el az avantgard szereptől, hogy mig az avantgard az újitás jelszavát mindenre való tekintet nélkül tűzi zászlajára, addig a pionir művészetben /lényegileg csak akkor válik igazi úttörő művészetté, ha/ az újitás az értékek megőrzését, továbbfejlesztését és magasabb sikra emelését jelenti. Ernst Fischer idézte egyik cikkében Togliattival való beszélgetését. Ez alkalommal az olasz párt egykori titkára valakiről kijelentette, hogy nem lehet jó kommunista funkcionárius, hiszen még a polgári kultúrája is hiányos. Ez vonatkozik nemcsak egyes funkcionáriusokra, hanem az egész szocialista kultúráira is, mely nem maradhat alatta a polgári kultúrának, hanem fölé kell nőnie annak. Ennek megfelelően, a szocialista szinpadi kultúra döntő kérdése minden bárhol keletkezett eredmény átvétele és ezen eredmények felhasználása. A szocialista kultúra általában és a szinpadi kultúra különösen ezeket az eredményeket, esetleg vívmányokat pártosan, a maga határozott vonalvezetésének, célkitűzéseinek szolgálatába állitja, új totalitást, új teljességet teremt belőlük és ennek eredményeként emelheti ezeket magasabb sikra. Ennek az alapelvnek jegyében dolgozatunk a szocialista kultúra és színházművészet kiemelkedő eredményeit nem úgy tárgyalja, mint a szocialista szinház egyedül lehetséges útját. Bármennyire igyekszünk is sokoldalúan bemutatni a brechti szinház bizonyos vivmányait, nem vonjuk le ebből azt a következtetést, hogy a brechti út a szocialista színpad egyedül lehetséges, vagy akárcsak klasszikus útja is lenne. A művészet és a szinpad száméira mindenféle sematizmus káros. A szocialista szinpad jellegzetessége tehát nem abban áll, hogy egy vagy más törekvést mint egyedül helyeset, mint egyedül célirányosat fogad be. A szocialista szinpad a különböző megoldások, a különböző stilusok és a különböző lehetőségek végigvitelének, mégpedig pártos tendenciájú végigvitelének szinpada. A szocialista szinpad tehát nem a kockázat vagy a kisérlet szinpada. Szükség van kisérletekre, de nem arra, hogy a kisérietek befejezett müvekként kerüljenek a közönség elé. A kísérletek, a legkülönbözőbb zárt és szélesebb körű tipusai is, lehetségesek, de a cél az, hogy a kísérletek segítségével is, kialakítsunk egy művészi befejezettséget, egy, a szocializmus szempontjából társadalmi hatásában előremutató szinpadi művészetet. E célkitűzések jegyében fogant ez az irás, abban a reményben, hogy a Színháztudományi Intézet által meginditott munka sem a szinházi gyakorlat, sem pedi^ az esztétikai elmélet fejlődése szempontjából nem lesz hiabavaló. - 5 -