Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)
I. fejezet. A maszk és gesztus jelentéstana
lénnyel van kapcsolatban. Minthogy pedig az ember széttagolhatatlan és oszthatatlan egység, a ritmik a nagymértékben befoi.yásol.ia az emberi gesztusvilág egészét . Füzzük ehhez hozzá, hogy az utánzás mindig is rendkivül fontos szerepet játszott az emberi magatartásban és igy az utánzás éppen a gesztuskialakitásnál is igen sok szempontból fontossá válik. Bizonyosfajta munkafolyamatok a gesztusrendszerek egész sorát hozzák létre, melyek sokszor természetellenes és kényelmetlen gesztusokból állnak. De ugyanakkor ezeknek kényszerhatásuk van, az emberek egész magatartására, viselkedésére és igy szükségképpen átkerülnek a szinpadra is. Az utánzás problémájának egészen sajátos kérdésére még majd visszatérünk. Jelen pillanatban számunkra csak a következők leszögezése volt fontos: a gesztusok fejlődésének történetiségét bizonyítják mindenekelőtt a gesztusok ma is meglévő térbeli különbségei;bizonyítják továbbá azok a mozzanatok, melyek összefüggenek az előbbivel, hogy tudniillik - durván véve - azonos gesztusok szinte homonimaként funkcionálnak, végezetül bizonyitja a gesztusok történetiségét a munkával és a ritmikával való elszakíthatatlan kapcsolatuk. /Természetesen bizonyos esetekben előfordul, hogy a munkatevékenység egyoldalú ritmlkájának ellensúlyozását éppen a művészet, például a tánc vagy a sport szolgálja. Azonban ezekben az esetekben is, mégha negativ módon is, de a munkaritmus jelenti a meghatározó elemet, itt tehát a negativ összetartozás ténye érvényesül, s ez is átmegy a mindennapi életbe./ Még hosszan bizonyíthatnánk más tényezők segítségével is a gesztusok történeti változását és fejlődését; sőt egy-egy gesztus elterjedése és elterjedési köre még szociológiailag is mérhető és bizonyítható tény. Ugyanakkor azonban nem időzhetünk tovább ennél a problémánál, hanem figyelmünket a modern életgesztusokra kell fordítani. Az életgesztusok ugyanis bizonyos értelemben gyorsult és - 38 -