Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)
Bevezetés
tudatosították, de önmagukban szükségképpen mozgáshiányban szenvedtek. A mozgáshiányon itt a belső mozgás, a szélesedé si tendencia hiányát értjük. Látjuk tehát, hogy a színház akkor végezheti el a népművelési feladatát, ha belső tendenciája az állandó szélesedés . Vagyis a szinházi profilt nem szabad metafizikusán felfogni. A szinházi profil alapja és lényege abban az esetben, ha népi színjátszásról van szó, az állandó szélesedés tendenciája; a szinjátszás annál népibb, minél inkább érvényesül ez a tendencia-törvény. Ennek a tendencia-törvénynek fontosságára azért hívtuk fel a figyelmet, hogy a modern és igy a szocialista színház jellegét is gondolatilag közelebb hozzuk az olvasóhoz. A modern szinház tudniillik abban különbözik minden régebbi színháztól, a szinpadi játék minden régebbi válfajától,hogy benne ez a tendencia-törvény sokkal tudatosabb, mint bármely régi színháznál. Nemcsak arról van szó, hogy a modern kapitalista vállalkozásokban megszűnt a szinház régi mecénás-rendszere, hogy lényegileg 1871 óta a szinház kapitalista vállalkozássá lett, hanem sokkal mélyebb kérdésről. A magántársulatoknak tendencia-törvényében, vagyis a mecénás által irányitott társulatok helyén fellépő más társulatoknak megjelenésében, mint az új polgári szinház belső ellentmondása fejeződik ki. Tudniillik a színháznak minden látogatóra szüksége van, bármilyen rétegből származzék is a néző.Ugyanakkor azonban a szinház igen sokszor meg akarja őrizni a maga exkluzivitását,mert az exkluzivitás maga is vonzerő. Nem akarja elveszteni ezen kivül régi bérlőit sem. Ilyen módon a polgári szinház állandó ellentmondások között mozog.Nem apellálhat közvetlenül az új rétegekre, de nem tarthatja magát kizárólag a régi közönség igényéhez sem. Ennek az ellentmondásnak megoldása, illetve meg nem oldása határozza azután meg a szinházak sorsát a polgári világban. A modern szinpad tehát ellentmondásokkal küszködő - 22 -