Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

II. A HÉTKÖZNAPI ÉLET DRAMATURGIÁJA: A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEINEK EREDETE - 3. A lélek klaviatúrája

tosodott kliser

e bukkanunk. Ilyen pl. a találkozá

s és válá

s közötti érzelmi érté

k különbség. A találkozás - mint modell vagy látvány - mindig vidám, igérö, izgalmas, a válás mindig szomorú, esetleg melodrámátikus... Hevesi Sándor találóan mondja, hogy találkozás-komédia ezernél is több van, de válási komédiát nagyon nehéz irni, ha csak ugy nem, hogy a válás csupán az újratalálkozás kezdete. A társadalmi gyakorlat kialakitotta bennünk azt az érzelmi reakciót, hogy a válás szomorúsággal jár, igy ha egy ilyen jelenetet látunk - legyen az a legvidámabb is a váló felek számára, bennünk mégis megmozdul valami szomoruság-féle. Ez a "megmozdul valami

", az a társadalom által kialakitott klisé, mely szinte önmagától, tudatunk, akaratunk ellenőrzése nélkül hat. Látjuk a jelet és szinte reflexszerüen reagálunk érzelmeinkkel a jelenségre - akkor is,

ha tudju

k, hogy itt most nem szomorkodni kell! Ugyanilyen társadalmi modelljei alakultak ki bennünk a rokonszenvnek is. Az átlagon felüli ember mindig vonzóbb, mint a közönséges; az ügyesség a "slágfértig" magatartás mindig csodálatot vagy elismerést csihol - akkor is, ha mögötte kétes erkölcsi tartalom van (pl. szélhámosság). A gesztus ügyességét sportszerűe

n ismeri el az érzelmi reakció. A "

benyomás keltés

e" cimü hétköznapi játékunk is erre épit: fellépésűnkke

l, a másik emberben azokra a társadalmilag kiépitett reakciókra kell hatnunk, melyek "jó benyomáshoz" segítik hozzá partnerünket. Vannak aztán bonyolultabb érzelmi klisék. Igy pl. a "tékozló fiu", a hazatérő apa, "csalfa szerető" stb. olyan klisék, melyeket szintúgy gyermekkorunk óta nevel belénk a társadalom. Olyan mesetipusok ezek, melyeket különböző formákban fedezünk fel, de melyeknek érzelmi hatásgerince mindig azonos - ugyanarra a "billentyűre" játszik, jelen esetben pl. a "visszatérés" megható voltára. És mivel ez a mesetipus mint klisé, szinte öntudatlan érzelmi alapanyagunkká vált - közvetlenül ki is váltja belőlünk a meghatódást, akkor is, ha bosszankodunk, - 74 -