Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
Előszó helyett - gondok: HAGYOMÁNYOS VAGY MODERN DRAMATURGIÁT?
Előszó helyet t - gondok HAGYOMÁNYOS VAGY MODERN DRAMATURGIÁT? A dramaturgia már önmagában is kétes fogalom, hát még ha "konzervativ".módon közeledünk hozzá... De mit jelent a modemség cimszó? Van-e egyáltalán a régitől gyökerében különböző dramaturgia? Mert hogy egységes modern drámaépitési elv nincs, abban még Brecht és Dürrenmatt is egyetértenek. Nincs tehát modern dramaturgia? De van modern dráma, modern szinházi gyakorlat - és annyira van, hogy lassan más sincs.De milyen ez a korszerű igénnyel vezetett - néha még szocialista realista igénnyel is vezérelt - színházi-drámai modernség?Hogyan találja meg önmagát - a múltnak való hátatforditás és a mult másolása közötti skálán?Hát erről szeretnék - pusztán gondjaimat vázolva - néhány bevezető szót szólni. Azt hiszem ugyanis, hogy nemcsak a korszerűségről, formabontásról, modern értelmezésű szocialista realizmusról, de dramaturgiáról általában 3em lehet ennek a kérdésnek tisztázása nélkül beszélni. Előlegezzük hát e tanulmány egyik alaptézisét: Véleményem szerint az igazi modernség a drámai épitkezés leglenyegesebb műfaji szabályait nem törli el,nem fordit nekik hátat,hanem "megszüntetve megtartja", felhasználja, gyakran ugy, hogy a néző nem is sejti,menny ire évszázados tradiciók újrafogalmazásával találkozik.A probléma csupán az,hogy melyek ezek az igazán alapvető drámaépitési elvek, amelyek nem korok,divatok függvényei,hanem a dráma-szin- 3 -
