Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

VII. A SZÍNPADI LÁTSZAT VALÓSÁGA

VII. A SZINPADI LÁTSZAT VALÓSÁGA A művészet paradoxiája, hogy a valóságot ugy leplezi le, hogy látszatruhába öltözteti: a művészi látszat lesz a világ lényegének megjelenitője.S noha minden művészeti ág, sőt műfaj más és más eszközökkel teremti meg a láttatás feltételeit, mégis egyedül a szinházban születik meg az önmagában teljes látszatvilág, amelybe be lehet lépni, amelynek látszólagosságát nem a néző fantáziája teremti - mint az irodalomét -, nem érzelmi reprodukció hozza létre, mint a zenéét. Valódinak ható, élő világrend ez, igaznak látszó tárgyakkal, objektiv viszonylatokkal. Lássuk ennek az alakzatnak néhány sajátosságát. Az első: a szinpadon a valóságos, "igazi" tárgyak, érzelmek és tulajdonságok - hamisnak tűnnek. Ahhoz, hogy igaziak legyenek, szini értelemben látszaniok kell. Emlitsünk meg néhány példát. Hevesi Sándor Írja, hogy Keglevich gróf, mint a Nemzeti Szinház intendánsa, néhány igen drága, antik bútort vásárolt történelmi darabokhoz. Amikor a pazar kollekciót megmutatta Beöthy Lászlónak, az igy szólt: "Kegyelmes uram - én megforditva csinálnám. Ez a csillár ötszáz koronába került és a nézőtéren ötven koronára becsülném.Én ötven koronából csináltatnék olyan csillárt, hogy a nézőtérről ötszáz koronára becsüljék." Hevesi, mint a szini kép, a színházi látszat alapvető szabályát szögezi le ezzel kapcsolatban, hogy "a szinpadról a valódi rózsa is csináltnak hat, vagy élettelennek hat." (Hevesi: A drámairás iskoláj

a. Gondolat* 1961. 128. old.) Álljon itt még egy másik, hasonló jelenséget körüliró példa. - 186 -