Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

IV. Sejtelmek az új szintézisről

mairójának ezért fokozott mértékben van szüksége komoly elméleti felkészültségre s nem véletlen, hogy a kiemelkedő alkotók (Miller, Dürrenmatt, Sartre, Brecht, Ionesco, és még számos nevet említhetnénk) eddig soha nem látott bőségben teszik közzé esztétikai-dramaturgiai nézeteiket is. Helytállóan írja Peter Karvas: "Közeledik az idő, amikor minden művésznek (és a drámairónak elsősorban) művészete képzett teoretikusává is kell válnia. Miért elsősorban a drámairónak? Mert a dráma a legszigorúbb,legzártabb, legsajátosabb törvényszerűségekkel szabályozott műfaj az irásmüvészet valamennyi területe között s legkevésbé alkalmas a szabályok megsértésére."*"* összefoglalva az előbbi fejezetekben elhangzottakat: noha a zárt szerkesztésmódot a polgári és szocialista drámairás egyes irányzatai kompromittálták, de mai példák s azok közönséghatása bizonyítják, hogy a zárt forma ma is járható utat kinál, amennyiben elkerüli a tézisszerüséget, a sablonos tételek lekerekített igazolását, a szükségszerűség híján levő intrikát, és olyan témákat fejez ki, amelyek erőszakoltság nélkül idomulnak lehetőségeihez. Noha ez a forma valóban igen alkalmas az ábrázolt jellemek körüljárható, minden oldalú ábrázolására, az ide tartozó müvek nem szükségképpen úgynevezett lélektani drámák; igenis magukba foglalhatják - mint azt épp a legkiválóbb zárt szerkesztésű mai alkotások példája mutatja - egy egész társadalomnak határozott álláspontról történő bemutatását, illetve bírálatát. Ugyanakkor más témák, meghatározott alkatú írói egyéniségek kezén, nyitott formákat igényelnek; mondanivalójukat nem fejezheti ki néhány szereplő zárt drámája, komplexebb hangszerelést keresnek, változatosabb melléktémákat, kauzalitásuk időben és térben szétágazóbb, a jelenségek értelmezéséhez több helyszint, különféle, egymástól esetleg személy szerint többé vagy * Peter Karvas i. m. 35» o.