Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
nak, hanem a hagyományos értelemben vett drámaiságnak egyáltalán, és azt hirdette, hogy egyedül a halk, lirai hangszerelésü biológiai tragédiák képesek süritetten kifejezni az élet szimbolikus tartalmát. "Az a hit alakult ki bennem, hogy egy öregember, aki türelmesen várakozva ül karosszékében, lámpája mellett, és öntudatlanul figyel a háza körül uralkodó örök törvényekre... aki nem gyanitja, hogy maga a nap tartja meg a térben a kis asztalt, amelyhez támaszkodik vagy hogy az ég minden csillaga és a lélek minden rostja közvetlenül résztvesz a lezáruló szemhéj mozgásában vagy egy gondolat megszületésében - igen, ez az öregember, bármily mozdulatlan is,valójában mégis mélyebb, emberibb és egyetemesebb életet él, mint a szerelmes, aki megfojtja szeretőjét, % kapitány, aki győz a csatában vagy a férj, aki megbosszulja becsületét... Nem tudom, igaz-e, hogy a statikus szinház lehetetlenség. Szerintem már most is létezik... Immár nem az életnek egy heves, kivételes pillanata vonul el szemünk előtt - hanem maga az élet."^* A lét drámája egyetlen képbe sűrítve - ez Maeterlinck dramaturgiai eszménye, és például Vakok cimü drámája, amely az élet értelmetlenségét mutatja be egyetlen, mélységesen reménytelen és kiuttatlan szituációban, nemcsak formailag, de tartalmilag is emlékeztet a mai abszurdok lirai fogantatású drámáira. A jellegzetes abszurd drámák mondanivalójukat hasonlóképpen egyetlen képben fejezik ki, és ezek a képek, bár azonos elemeikből egyelőre még sokféle variáció rakható össze, mindig egyetlen tartalmat hordoznak: az emberi lét lényegbeli, törvényszerű kilátástalanságát. A Gódot-ra várakozó utmenti csavargók,a korsó viz után hasztalan kapkodó ember, akit, mikor a korsó végre elérhető közelbe kerül, a viz már nem érdekel többé (Beckett: Némajáték I .), a nő, akit a homokbucka felvonásról felvonásra mélyebben _ 7# Maurice Maeterlinck: The Tragic in Daily Life. Playwrights on Playwriting. 31-32. o.
