Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
A dráma liraságának kérdése látszólag komplexebb, valójában azonban egyszerűbb kérdés. Többrétű, mert a dráma liraiságán napjainkban is több fogalmat értünk. Általában elmondható,és ez a megállapítás ma változatlanul érvényes, hogy az Igazi nagy drámának a liraiság szerves velejárója; a bemutatott cselekménynek, szituáció és jellem dialektikájának, a müböl sugárzó szükségszerűségnek és jelképes értelemnek olyan költészete van, amely nem a mü egyes különválasztható elemeiből bomlik elő, hanem magából a mü egészéből. Ez ugyanakkor nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a néző számára az igazi drámai élmény egyben egyfajta lirai élményt is implikál, a katarzisban érzelmei jóval magasabb fokra hevülnek, mint amilyet a drámában lezajló események puszta elbeszélése valaha is kiválthatna. Ebben az értelemben tökéletesen helytálló Arthur Miller szép meghatározása, mely szerint "a dráma költészete... a részig letek szerves illeszkedése." * Ez a fajta költőiség elválaszthatatlan a drámai realizmustól, vagyis a valóságanyagnak magasabb, jelképes sikra való transzponálásától, s éppúgy megtalálható a zárt, mint a nyitott formákon belül, tehát Shakespeare-nél éppúgy mint Ibsen legjobb müveiben, és Visnyevszkijnél éppúgy, mint Csehovnál, Lorcánál vagy Millernél, vagy akár Sarkadi Elvesztett paradicsom ában, az irói egyéniségtől függően természetesen rendkívül különböző szinekben; de soha nem található meg a régebbi és a mai tézisdrámákban vagy bulvármüvekben, mégpedig nem egyszerűen azért, mert irólk nem "költői alkatok", hanem azért, mert a dráma sajátos liráját a szükségszerűségnek, az igazi tipikusságnak hiánya csirájában fojtja meg. És mutatis mutandis: a "költői alkatú" irók, sőt az igazán .tehetséges költők sem teremthetnek a drámában költészetet, ha egyben nem vérbeli drámairók is, ha nem rendelkeznek olyan szintetizáló szemlélettel, amely lö ' Arthur~Miller i. m. 462. o.
