Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában

sága szerint, egyelőre inkább érdekesek, semmint meggyő­zőek.) Ami e művészek elméleti megnyilatkozásait illeti, Piscator például az eszmei célkitűzéseinek megfelelő drá­mairodalom hiányával Indokolta a rendezői eszközöknek ön­maga által is elitélt túlburjánzását; s a nálánál sokkal öntudatoaabban "totális szinház-párti" Meyerhold is megle­vő drámákon való színpadi munkára, tehát az előadásra kor­látozta programját: "A propaganda szolgálatába állithatjuk a színházat ugy is, ha a színészekben olyan feszültséget gerjesztünk, hogy azok abbahagyják a beszédet és a szöve­get a zene helyettesíti, kiegészítve és intenzivebbé téve a szituációt... A drámai szinház zenés szinház. A színház, magába sziva minden technikai tökélyt, alkalmazni fogja majd a film elemeit is és a színész szinpadi játékát vál­togatja a vásznon való játékával. Továbbá megtervezhető egy drámai előadás egyfajta revüként is, amelyben a szí­nész hol mint operai vagy drámai színész, hol mint bohóc jelenik meg. Ha bevezetjük a színjátékba a többi művészet elemeit, vonzóbbá tesszük és közelebb visszük a közönség­hez."^ 7 * A társművészetek elemeivel való gazdagitás jogo­sultsága csak esetenként dönthető el; a produkció egészé­nek tükrében és annak hatásából mérhető csak le, hogy for­malizmusról, a mü gyengeségeit elleplezni vagy ellensú­lyozni hivatott pótlékokról van-e szó, vagy ellenkezőleg, a mü gondolatainak hatását fokozó, a szinpadi élményt el­mélyítő jogos művészi megoldásokról. Az utóbbi esetre szolgáltatnék kitűnő példát a Berliner Ensemble előadásai, amelyek zenei, pantomimlkus-akrobatikus, revüszerü stb. megoldásaik tökélyével mindenkor az adott mü koncepciójá­nak érvényesülését szolgálják. A zenének, akár aláfestés­ként, akár önálló betétek formájában használják, általá­ban egyre lényegesebb szerep jut a mai színházi produk­' Vsévolod Meyerhold : Le Théâtre théâtral. 1963. Gallimard Éditions. 218. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom