Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
meny lehető legteljesebb kikapcsolásával komponál, vagyis a dráma lényeges tartalmát a lélekbe viszi át."*"^' Mármost kétségtelén, hogy a zárt drámai formák alkalmasabbak az aprólékos léiekrajzra, mint a széles és nyitott drámai freskók, bár hogy ez sem abszolút törvény, arra elegendő csak Shakespeare-t emlitenünk; kétségtelen az is,hogy pl. a modern zárt formának olyan mestere, mint Garcia Lorca valóban takarékosabban él a cselekményességgel; de például a Saleml boszorkányok vagy az Orfeusz alászáll s a többi Williams-dráma korántsem szűkölködik "külső" cselekményben, és az érdekes meseszövést nagyonis össze tudja békíteni a gazdag pszichológiával. Ami pedig a harmadik feltételt: a kis időre és helyre való összevonást illeti, ez úgyszólván evidencia, és nem jelent többet annál, mint hogy a zárt szerkesztésű dráma - zárt szerkesztésű dráma. Ha az eddigiekben röviden utaltunk szinmü és regény rosszul értelmezett versenyének veszélyeire, térjünk itt ki a másik nagy vetélytárssal, a filmmel való kapcsolat kérdésére is. Gyárfás Miklós meggyőzően vallja: "A drámairodalom bizonyos eseményeket már nem tudott követni ebben a században. Az első és második világháborúról például hatalmas filmalkotások születtek, de igazán jó dráma alig."^"* Valóban: ha a színház- ós mozilátogató végigtekint az utóbbi években szerzett élményein, azok között minden bizonnyal több jelentős filmet talál majd, mint szindarabot. De azért pusztán mennyiségi szempontból is vitatható az Ítélet; Kuczka Péter állapitja meg, hogy "a filmesztéták szerint sincs több igazán művészi film a világ eddigi termésében, mint 150-200." Márpedig ha öszszevetjük a színházi és a filmtermelés üzemeltetési kapaOsváth Béla i Felszabadult színház - mai magyar drámairodalom. 14# G yárfás Miklós t Színpad és film. Élő dramaturgia, 5^ o. J * Kuczka Péter » A menyasszony arcképe. A könyv, 1965. ma. jus.
