Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
szágokbeli esztéták, akik a modern dráma formaproblémáját korszerű, vagyis epikus és hagyományos dramaturgia konfliktusaként értelmezik, sőt, e szembeállításon belül a hagyományost éppenséggel a realistával azonositják. John Russel Taylor angol polgári esztéta még elmondhatja, hogy "...amikor Brecht hatása először tört utat (Osborne) tudatában, akkor látta meg a világosságot és lassan ugy érezte, hogy a realizmus szabta határok a lehetetlenségig szükek és korlátozóak." * - tehát élesen elhatárolhatja Brecht művészetét a realizmustól, de napjainkban olvashatunk ilyen megnyilatkozást szocialista drámaesztéta tollából is: "Azok a szerzők, akik hőseik sorsát a társadalmi és egyéni kapcsolatok összességében vizsgálják és ábrázolják, egyre többet merítenek a brechti epikus dráma tanulságaiból... A realizmust szintén... ma ls élő, sikerrel alkalmazható módszernek tekinthetjük..."^* És más helyütt ugyancsak Osváth Béla használja szinonimaként a modern és az epikus fogalmát: "Lorca látszólag konzervatívabb drámairónak hat, s valóban nem is él a modern, az epikus szinház olyan eszközeivel, mint az elidegenités, s nagyon is számit az érzelmi hatásokra."^* (Kiemelés tőlem - Sz. Sz. J.) Az esztétikai érvelésének alátámasztására idézett honi példatár csak erősiti fenntartásainkat: Fejes Endre Rozsdatemető-dramatizálásának vagy Thurzó Gábor Zárórájának vajmi kevés köze van a brechti epikus drámához, az Elveszett paradicsom nak az epikus drámába való bekebelezése pedig azon az alapon, hogy Sebők Zoltán tragédiáját a mult okozza, voltaképpen értelmetlenné tesz minden megkülönböztetést az ibseni dráma (amelynek az "analitikus" úgyszólván epitethon ornans-a) és az epikus dráma között, a John Russ e l Taylor : The Angry Theatre. New British Drama. New Xork 1962. Hill & Wang. 9* Osváth Béla : Felszabadult szinház - mai magyar drámairodalom. Kortárs 1965» április. Osváth Béla: Uj dramaturgia születik. Élő dramaturgia, 355-554. o.
