Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
országokat-földrószeket átazelő vándorutja korunk reprezentatív eposzának, valóságos uj Odüsszeiának jellegét Ölti, hogy a nehezen megfogalmazható mondanivaló végül körülbelül azt jelentse: a történelmi-társadalmi kataklizmák érintetlenül hagyják az embereket, sorsát mindenki magában hordozza, mindenki csak saját esztelen vágyainakrögeszméinek megvalósítását kergeti, de a megvalósulás egyben a pusztulást is jelenti számára.Brecht követői között Franciaországban, de világviszonylatban is szemléletileg legközelebb a mesterhez Arthur Adamov áll, de éppen az Ő brechti mintákon nevelődött társadalmi drámái ( Paolo Paoll, 71 tavasza ) mutatják, mit ér a brechti dráma utánzása, ha hiányzik belőle a lényeg: az egyszeri irói zsenialitás. Adamov müveiben a brechti értelmű demonstráció száraz és mechanikus folyamattá szürkül; egyoldalúan intelektuális beállítottsága, a brechti humor, lira, irónia, szinesség és arányérzék nélkül,élettelen és végső hatásukban drámaiatlan müveket teremt. Még kevésbé jogosult a Brechtre való hivatkozás az uj angol drámán belül; Itt ugyanis valóban csak egyes kiszakított formai Ismérvek átvételéről van szó. Az olyan darabokban, mint John Arden Ugy élnek, mint a disznók cimü müve vagy Shelagh Delaney Szerelmes oroszlán ja jellegzetesen naturalista szemlélet takarózik a belső összefüggést nélkülöző, esetlegesen összefércelt képsor "brechtlnek" keresztelt technikájával; a képsort sem eszmei, sem dramaturgiai egység nem hatja át. Más drámákban nemcsak a jelenettechnika származtatja magát Brechttől, hanem egyéb formai megoldások is. John Arden Boldog rév jében az elidegenitő eszközök, a songok vagy maszkok alkalmazása, a közönség közvetlen megszólítása stb. nem arra szolgálnak, hogy kl-klblllentsók a nézőt a színházi narkózisból és felpezsdítsék gondolkodását, hanem funkciótlan hókuszpókusszá süllyednek, amely "modern" szellemben hangsúlyozza ugyan a szinház játékjellegét és eloszlatja a néző beleélésl vágyát, de ennek
