Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
I. A drámai forma a viták kereszttüzében
szerű megfogalmazásokat találhatunk Karvasnál is: "A szocialista dráma hőse a veszélybe került kommunista, konfliktusa pedig a veszélybe került kommunizmus;" "...a hős léte vagy nem léte színvonalára kell olyan erkölcsi kérdéseket emelni, melyek ma és tudatosan az egész társadalom létét vagy nemlétét jelentik..." "A bős a megismerés hordozója kell, hogy legyen , nem pedig bizonyítéka." "...a dráma... művészi anyaga olyan életanyagból kellene , hogy legyen , amelyben a lenini konfliktusa a nem leninivel, a lenini normák megsértése és védelme a legélesebb, legerőteljesebb, legkiélezettebb, legjellemzőbb formában jelenik meg..." "Ahogy a forradalom, a béke ellen intézett támadások a nagy drámák témáját jelentették, ugyanúgy előbb vagy utóbb ezt fogja jelenteni az élet -lenini Pit normáinak fenyegetése, veszélyeztetése..." * (Kiemelések mindvégig tőlem - Sz. Sz. J.) A dráma műfaji-formai problémái tehát napjainkban valóban a legélesebb viták pergőtüzében állnak. A végső konklúziók azonban egyelőre nem meggyőzőek. A polgári esztétika az egyik oldalon az abszurd dráma egyedül jogosult voltának hirdetésébe konkludál (s nem véletlen, hogy az elvi cél érdekében, a realizmus, tehát az értelmes és formába önthető valóságba vetett hit korszerűtlenségének ürügyén, épp a polgári drámaírás legújabb jelentős értékeit, Miller, Williams vagy Sartre müveit is kész megtagadni); a másik oldalon a marxista esztétika pedig számos fontos dramaturgiai kérdésben bizonytalan, nem egyöntetű álláspontokat vall és ujabb keletű harmonikus szocialista drámák hiányában csak halványan körvonalazott perspektívákra orientálhat. Gyakorlatilag változatlanul fennáll az a helyzet, amelyet Ernst Toller már a húszas években felpanaszolt: "Sajnos ma nincs igazi, aktuális értékkel rendelkező drámaelméletünk, olyan, amilyet Lessing alkotott 24. KarvasT . m. pl., 82., 135-, 142., 111. 144. o.
