Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

I. A drámai forma a viták kereszttüzében

üdvözöl Perse ennyi hévvel és bizalommal; azt sem, hogy milyen állam milyen aranyai okozta akadályokat házit el ilyen haragosan; nem tudom, milyen sötét nap felkeltét várja. De annak az emberi nagyságnak nevében, mely költeményeiből árad, annak a szükségnek nevében, hogy elvegyüljön az emberek tömegében, ennek az emberi jövőbe vetett bizalomnak a nevében, én, mint pártmunkás, az embe12 rek konkrét reményeinek arcát látom kirajzolódni." A másik végleten ma ls fellelhető még forma és tartalom viszonyának merev, antidialektikus, egyoldalú értelmezése. Erre az álláspontra találhatunk példát a Kulturális Elméleti Munkaközösségnek a szocialista realizmusról kibocsátott,egyébként igen hasznos és helyes elemzéseket is tartalmazó vitaanyagában.^* A tanulmány a zárszóban programul szabja ugyan tartalom és forma viszonyának további elemzését, másutt pedig helytállóan kapcsolja össze a két fogalmat, mikor "a tartalomban, tehát formában is ujat teremtő művészetről" beszél (Kiemelés tőlem - Sz. Sz. J.). Több helyütt azonban a megfogalmazás megtöri ezt a dialektikus kapcsolatot. A Művészet és va lóság cimü fejezetben ezt olvashatjuk: "Az eredetiséget... nem az mutatja,hogy az alkotó mi ujat hozott létre az adott művészeti ág formanyelvének addigi eredményeihez képest. Az eredetiség kritériuma az, hogy képes-e a művész valami lényegesen ujst, tartósan törvényszerűt feltárni a valóságból." Az Irodalom, a művészet és a tö megek kapcsolata cimü fejezetben pedig ezt mondja a vitaanyag: "Az olyan lényeges, történelmi értelemben vett eszmei-tartalmi eredetiség azonban, amely egyenértékűen, joggal teremt uj, szokatlan formát, viszonylag ritka jelenség a művészetek történetében. Az ilyen müvek, ha átmenetileg nehezen hozzáférhetők is a széles tömegek szá12. Parttalan realizmus? Budapest 1964. Európa Könyvkiadó. 106. o. 13. Társadalmi Szemle 1965* március.