Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
IV. Sejtelmek az új szintézisről
natkozásban, az antisematizmus, mint az épitö, pozitiv, szintetizáló jellegű, művészi alkotásra valóban képesitő szemlélet; ugyanakkor természetesen az a -iaekély idő, amely az uj társadalmi rendszer művészi birtokbavételéhez eddig rendelkezésre állt, a közvetlenül értékesíthető hagyományok hiánya, valamint a személyi kultusz korszakának művészetelmélete és müvészetpolitikája, és a dogmatikus művészetelmélet- és politika ma is meglevő nyomai nem kedveztek, illetve nem kedveznek a korszerű szocialista dráma kialakulásának. A polgári dráma ugyanakkor szemléleti okokból egyre kevésbé bizonyul képesnek harmonikus életmüvek létrehozására. A haladó, kritikai szemlélet, a felhasználható hagyományok bősége, jelentős egyéni drámairól tehetséggel párosulva természetesen létrehoz jó néhány kitűnő, sőt nagyszabású drámát, amelyeknek tanulságai és eredményei nélkülözhetetlenek az uj szintézis kialakulásához; de olyan egységes, művészi egyenetlenségeik ellenére is harmonikus életmüvek, amelyek a mult nagy drámaíróit jellemezték, Ibsen, Csehov és Shaw óta a polgári drámában sem alakultak ki. Gondoljunk Dürrenmatt vagy Sartre eddigi, rendkivül vegyes összetételű és értékű oeuvre-jére, vagy a polgári dráma leghaladóbb szemléletű nagy egyéniségére, Arthur Millerre, aki első korszakának jelentős drámái után egy olyan zilált, szubjektivista, mozaikokra hulló, szemléletileg és formailag egyaránt zavaros müvei jelentkezett, mint a Bukás után . Sok esetben még az érett, reprezentatív drámák egyensúlyát is megzavarja valamilyen, a szemléleti bizonytalanságból eredő mozzanat: Charley és Bernard vitatható funkciója az Ügynök haláláb an, vagy a Vágy villamosáb an az irói állásfoglalás és igazságszolgáltatás bizonyos homályos lebegése, amely merőben különböző koncepciójú előadások megszületésére vezetett, attól függően, hogy a rendezők, kellő irói tájékoztatás hiányában, Stanley vagy Blanche oldalán látták-e a relativ igazságot. Elvileg alapozza meg ezt a problémát Almási Miklós: "A pol-
