M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

Akikért mindez történt: a nézők

hatását, amikor naiv közönségről van szó* Még a hivatásánál fogva irodalommal nem foglalkozó müveit polgár is csak ritkán számol be színházi élményeiről. Ma sem teszi - ezelőtt fél, vagy egész évszázaddal előbb még kevésbé tette. Egy-egy színpadról népszerűsített keresztnév, legkorábban a Malvlna és Hosina, majd a Melinda, az Ádám, a Kornélia, a Nóra és a Hedda, a XX. század elején a Csongor és a Tünde mellett pl. a Riza tanúskodnak szemérmesen a szinpad befolyásáról • Vannak azonban a nagy, közép és kispolgári rétegek alatt is reagens elemek. Számuk arányosan növekszik az urbánus kultúra növekedésével, de létüket inkább csak sejtjük, mint megállapítjuk.^

2

' Hajdanában közhely volt a "vasárnapi publikum** kifejezés, tréfálkozás tárgya a zsebkendőjét a karzaton vizesre siró szakácsnő. Magunk is őrizhetünk gyermekkorunk mesevilágából olyan emlékképeket, amelyekre a tudatos műélvezet esztendeiben csodálkozva húzzuk rá a dán királyfi vagy a velencei mór jelmezét. Sokkal mélyebb memoriarétegekbe lehetnek ágyazva, mint az irás-olvasás és a Lamb-mesék lapozgatásának lehetősége. Bizonyára egy öreg dajka ajkáról hallottuk történetüket először. Ezen a területen azonban a szinháztörténész közönségvizsgáló feladatát a szociológusé veszi át, gazdasági iratok statisztikáival és az irodalmi tudat felderítését célzó tesztekkel. A történetíró megáll napjainkban ott, ahol az Írott források tanúságtétele végetér.