Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad

zasságok két kárvallottját. Lényegükben ebbe a kategóriába tartoztak a vallásos-moralizáló, allegorikus vetélkedések is, amelyekben Lélek és Test, a Jó és a Rossz vitatkozott egymással, de amelyek mögött sokszor mint például a Farsang és Böjt vitájában régi pogány emlékek is fel-felsejlettek. Lassan ezek a hagyományok is irodalmi formákat öltöttek. A XVI. század Dialogspiel

jei.*** * a Rederijker-kamarák esbattement jei

1(

^ * és a barokk G

esprächsspiel

ek (Harsdorf fer, Rist, Abele, Thomasius müvei)

1 * ugyanúgy ezt a kifejezési formát, a konfliktus megfogalmazásának ezt a legegyszerűbb előadható keretét teremtették meg, mint a XVIII. századi Duodram

a (pl. a S. Gouéí Der Einsiedler

, és Dido

. Körner: Die Blumen vagy Brandes: Ariadne auf Naxos

), * majd lényegesen magasabb fokon Csehov olyan kisformátumu remekmüvei, mint a Hattyúdal vagy a Nyári tragédia

. Más műfaj keretén belül különösen az offenbachi duo bouff

e és a kabaré élt ezzel a lehetőséggel, gondoljunk csak az olyannyira "pesti" Hacsek és Sajó állandó dühöngő-mulatságos vitáira. A jelenkori Távol-Kelet is ismeri, illetve újra meg újra kialakítja ezt a páros,feleselő, vitatkozó drámai kisformát: a felszabadult Kina népe újjáteremtette az ősi hszianseng formát és éleshangu politikai paródia céljaira használja fel;

1

*

5, Indiában, közelebbről Bengáliában lett divattá a kavi gan

, azaz a "költők dala", szabadon választott témáról rögtönzött vetélkedő játék, * vagy a még távolabb eső Fülöp-szigeteknek talán régi spanyol eredeztetésu duplo

ja, amely nevével is utal a kétszemélyes vetélkedési formára.

15, Az adott téma többoldalú megvitatása klasszikussá vált formájában a wagneri zenedrámába is bevonult: a Wartburg varában meghirdetett dalnokverseny, amelyen a szerelmet kell megénekelni, a hős Tannhäuser sorsának fordulópontjává válik. Talán ennyi is bőségesen elég, hogy a drámai konfliktus legelemibb formáját, a "ketten a szinpadon" kiaknázhatóságát és a színháztörténetben való állandó jelenlétét doku-