Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 1. A játék kezdete előtt
rábukkannak a fő témára, likkor elhagyják a színpadot és átengedik a teret az alaposan előkészített játéknak. A nép számára játszott előadások alkalmával még az a vonás is hozzájárul az eddigiekhez, hogy a tömeg előtt ismeretlen szanszkrit nyelvű textust a köznyelvi malayalamra forditják le, igy is biztosítani akarván a minél teljesebb informáltságot. -Mint emlitettűk, már az-előadandó darabra vonatkozott a spanyol loa argurne nto ja is, tartalmi ismertetést adva és hasonló feladatot látott el a XVT. században kialakuló masque Pre sent er-figuráj a is (funkcionálását Shakespeare VIII. Henrik jében, ironikus ábrázolását a Szentivánéji álom mesterembereinek színjátékában láthatjuk). De az angol nyelvterület még egy érdekes előjátéktipust alakitott ki: a dumb show-t, azaz a némajátékot. Az olasz intermediumokból már ismert élőképes megoldást fejlesztették itt tovább és adták neki azt a feladatot, hogy a tényleges játék megkezdése előtt mintegy magyarázza a következendoket; ez a régies tipusu némajáték rendszerint allegorikus figurákon át mutatta be a következő dráma erkölcsi mondanivalóját. Shakespeare ezt a formát is felhasználta, de már nem allegorikusán, hanem a jövendő játék tényleges szereplőivel, bár határozottan ironikus jelleggel, mint a már emiitett Szentivánéji álom beli jelenetben, illetve a Hamlet H egérfogó-jelenetének"elején. Maga a commedia dell'arte játéka is sok esetben rövid prológussal kezdődött, melyet Arlecchino vagy Pulcinella* esetleg őket kiegészitve Colombina adott elő. libben ismertették a soron következő játék cselekményét is. A japán no kezdeti formája is ismerte az előjátékot,amely egy párbeszédes prológ formájában utalt a bemutatandó drámára. Az egyszemélyes, és a darab előzményeit ismertető prologosz t már a görög uj-komédia s utána Plautus is használta; végigvonul ez a szokás az újkori dráma egész történetén, beleértve Shakespeare-t, is, vagy a reformáció korabeli vándorszinjátszók szokását, akik a Bolond népszerű, a figyelmet mindenképpen magára terelő figurájával oldották - 75 -
