Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

I. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉRŐL - 2. A színjáték művészetének néhány sajátossága - d/ A színpadi kép "jelentéses" volta; a színjáték művészetének konvenciói

cselekvés (meglegyintés, vizivás) dramatikus fordulatot képvisel illetve idéz elő és hogy - nyilvánvaló módon szokáshagyomány, tehát megegyezés alapján - egy asszony a "játékmester", a beavatkozó. Ezek az elemek egy igen kezdetleges, még a színjáték művészetén inneni táncjáték konvenció-tartozékai: az adott közösség, az adott társadalom számára magától értetodőek, nem okoznak érthetőségi problémát, hiszen Ők maguk alakították ki őket. Szek a konvenciók, megegyezések a szinjáték-közeg minden alkotó elemére, ábrázoló eszközére vonatkozólag kialakulhatnak és ki is alakultak. Szinte fölöslegesnek tűnik felsorolva hivatkozni rájuk, hiszen például köztudomású, hogy mondjuk az európai kulturális világképből egy távol-keleti szinjáték előadására belépő ember számára az ott szokásban lévő teljesen kicsiszolt és zárt konvenciórendszer milyen nehézzé, bizonyos esetekben érthetetlenné s csak bizonyos elemeiben esztétikailag élvezhetővé teszi a látottakat-hallottakat. És ez nem csak a szöveg idegenségére vonatkozik, hanem éppen az ábrázolás egyéb szinpadi konvencióira, éppen azért, mert a dinamikus komplex kép minden összetevőjével kapcsolatban történetileg és társadalmilag meghatározott, konkrét konvenciórendszer érvényesül. Érvényesül a színpadon megjelenő ember ábrázolásában (megjelenésében, testtartásában, maszkjában és jelmezében), gondoljunk csak akár Goethének a weimari szinház színészei számára irt szinpadi viselkedési szabályaira, akár a pekingi opera szinészi alkotó munkájára, maszkjukra, öltözékükre, mozgáskészletükre s annak jórészt "jelbeszéd"-jellegére. De legalább ilyen mértékben vonatkoznak konvenciók a környezet Bzinpadi képének ábrázolására is. Megintcsak színháztörténeti közhely, hogy a vizuális környezet kialakításában mennyire más alapelvek vezérelték a görög színházművészetet, mint akár a középkor egyházi színpadait építőket vagy Shakespeare korának Íróit, hogy a barokk illuziószinpadot vagy a XIX-XX. század