Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
I. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉRŐL - 2. A színjáték művészetének néhány sajátossága - c/ A dinamikus komplex kép összetevői
járásmód. gesztus, mimika), a három fő mozdulati ábrázolőmód (az áttételezés nélküli közvetlen valóságábrázolás, a konvenciókon alapuló jelzéses mozgás, a minimális vagy semmilyen valóságélemet nem tartalmazó absztrakt mozdulatművészet) , a szöveg és a mozgás kapcsolata, a zene és a mozgás kapcsolata (elsősorban a tánc mint a szinpadi megjelenítés eszköze), azzal az Összefoglaló tanulsággal, hogy a mozgás-mozdulat-tánc a szinpadon sohasem lehet öncél, hanem mindig csak a színjátékban foglalt és cselekményen keresztül embersorsokon át kifejezett szinjátékalkotói mondanivaló megjelenítésének eszköze. Az ősi állapotban is van már bizonyos differenciáltság a különböző mozgásformák között, amely játéktipus-teremtő erőként működik: Eberle szerint ez a különbség a legtömörebben igy fejezhető ki: M A mimus a próza, a tánc a vers. A mimézis a natüralisztikus-kötetlen, a tánc a ritmikus-kötött formája a test kifejező mozdulatainak." * - Az ember embervoltának, de főképpen társadalmi lény voltának döntő vonása a második jelzőrendszer, a beszéd létrejötte, kialakulása. Egészen magától értetődő tehát, hogy az ember és társadalom megjelenítése a szinpadon, éppen legfejlettebb szinjátóktipusaiban, a megszólaló emberen keresztül történik. Az általában vett "hang"-nak a szinpadi szerepéről és különösképpen a zene jelentőségéről még külön is esik majd szó, itt azonban már a beszéd és párbeszéd jelenségének, mint szinjátékos ábrázoló eszköznek a lehetőségeit kell vizsgálnunk. Mivel, mint majd látni fogjuk, a szinpadi kép jelentéses volta megköveteli, hogy minden egyes alkotóeleme, minden pillanata, minden momentuma a cselekvés fővonalához tartozó (kiegészitŐ, diszitŐ stb.) legyen, ez a követelmény a színpadon megszólaló szövegre, a szinész beszédére is vonatkozik. Éppen ezért még a legnaturaliszti^usabb szöveg is pontos analízisében elárulja, hogy alkotói "szűrés", "válogatás" eredményeképpen Íródott le, mint egy nagyobb történés ábrázolásának egyik fogódz-