Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

III. SUMMÁZÁS

À legelső és legfontosabb következtetés szemléleti: nem engedi szem elől téveszteni a szini kép komplex dinamikus, változatosan különböző közegekben megjelenő, voltát. Igy elvi alapot ad a különböző szi:játéktipusok, drámairodalmi műfajok elismerésére (történetileg és a jelenben is), kulturális értékalkotói lehetőségére. Nem téveszthető szem elől,hogy a szini kép középpontjában mindig az ember, a társadalomban élo ember áll. Ez a tény ad mércét, jelent arányt a mai szinjátékalkotóknak az uj kifejezési eszközök keresése közben is. Nem téveszthető szem elől, hogy a szinjáték művészete nem csak a közönség előtt, hanem a közönséggel együtt nyeri el végleges megfogalmazását; a kódozott üzenet végleges desifrirozását• Minden eszköz arra szolgált és szolgál, hogy a közönséggel megteremtett kontaktus első pillanatától fogva meghatározott irányú és célú hatást fejtsen ki; erre a hatásra a közönség is igényt tart - a társadalom ilyen hatásfunkciók elérésére termelte ki magából, hozta létre a szinház művészetét.