Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 4. Melpomené és Thaleia: az egyensúly igénye
Jelen tanulmány ónkban sokat foglalkoztunk a szinjáték előkészítő mozzanataival, az előjátékokkal* Ugy találtuk, bogy a közönség felkészítése a közös élmény befogadására szerves része a szinjáték művészetének, nem elhanyagolható, mellékes vonás. Néhány szóval azt is emiitettük, hogy a teljesség, a kiegyensúlyozottság érdekében bizonyos kiegészítő cselekmények is bonyolódnak le, többek között olyanok, amelyek "elbocsátó szép üzenettel" engedik útjukra a szinjátékos este élményeivel gazdagodott s ez élmények kialakításában aktiv részt vevő nézőket. Valóban, a szinjáték története éio bizonyság arra nézve, hogyan igyekszik gondoskodni a szinjáték művésze az élmény kicsengéséről, mar adandó ságáról, milyen "szini^ módon búcsúzik el aznapi közönségétől. Tudjuk, hogy a görög dráma virágkorában szatirjáték . derüs-félkomoly játszadozás zárta le a trilógia súlyos veretű sorozatát; de még ezzel sem zárult le a drámákkal kapcsolatos tennivalók sora: szervesen hozzátartozott az az áldozat, amelyet az előadás végén a kar mutatott be Bionüszosznak, hozzátartozott a drámai versençy elbírálása, a népgyűlés, melyen ezt az eredményt kihirdették és az az ünnep, amelyet a győztes tartott, megvendégelve a kar tagjait és a színészeket. Ilyen akció az a "tánc-áldás", amelyet egy istenfigura oszt Indiai 22 táncdrámák végén a nézőknek. Ilyen volt a latinok "könny szár itó" ex ódium a vagy postludlum a. a spanyolok kis zenés szinpadi tréfája, a sainete és az angoloknak Shakespeare korában is divatos vidám tánca, amely még a darabzáró epilog után búcsúztatta a nézőket, a jig és egy sor másfajta after-piece : de találkozunk ilyesmivel a XVII. század közepi Velencében, a dózse ünnepein is, amikor az előadásokat licenzak (aktualizéló-dicsőitő ráadások) zárjákj a német barokk Haupt- und Staat s akti ónjainak Nach-Komoediei. vagy a Kaisersspielek apoteózis a!. ** Sok helyen tovább szól a zene, mintegy kikísérve s igy akusztikai eszközökkel körülölelve a nézőt. "Comoedia finita
