Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 4. Melpomené és Thaleia: az egyensúly igénye
tesen sem hely, sem idő nincsen sxra, hogy a látványosság szerepéről, az önálló látványos-teátráli s szinjátékokról, erről a lényegében határterületről beszéljünk. Most csak a közjátékban felhasznált látványos elemekre forditunk figyelmet, amelyek mind a vizualitás, mind az akusztikus lehetőségek területén szerephez jutottak. Az előbbit a reneszánszban egyre inkább fejlődő diszletfestészet és színpadtechnika tette lehetővé, a másikat a körülbelül ugyanebben az időben kezdeményezett hangsulyáttolódás a zenei elemekre, beleértve ebbe az instrumentális és a vokális fejlődést is. A zenés intermediumok már a XVI. században énekkari betétek formájában diszitették a nagyúri ünnepségeket s innen nőttek ki később a színmüvek élénkítésére szolgáló, "közbeszúrt" muzsikák, leginkább madrigál-stilusban, majd szóló-énekbetétek beillesztésével.^" Á másik elem a tánc volt; nem csoda, hogy Alfonso d'Esté és Lucrezia Borgia esküvői ünnepségén, Ferrarában 1502-ben a figyelem nem annyira Plautus Amphitruo jára.mint inkább a felvonásközökben bemutatásra kerülő koncertekre, kötéltáncos mutatványra és moreszka-táncosokra terelődött. "^" A XVII. század második felében, a barokk-jezsuita szinpadon az eddigi lirai jellegű közbeiktatott betétek allegóriákkal teltek meg, chori elnevezést kapva (a keresztényvallásos tematikájú fő produkció mellett furcsa módon antik mitológiai apparátust mozgatva) és látványos balettekkel egészültek ki. A XVIII. században, mely azután a közjáték divatjának a legnagyobb mértékben hódolt, olyan kettős formák is kialakultak,mint például a bécsi P. Adolf játékaiban, ahol az allegorikus darabba mintegy második sikként ujabb allegória sorozatot építettek be közjátékokként. 11 " A betétszerüséget még fokozta, hogy az egyébként nem tulsok (egy-két) személyt foglalkoztató közjátékok számára a hivatásos együttesekben külön művészeket tartottak fenn és ezek az int érme zzistl látták el a más stílusú, az előadások fő gerincét képező o pera seriá hoz viszonyítva
