Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 4. Melpomené és Thaleia: az egyensúly igénye
az első példákat, amelyekről előző fejezetünknek a mítosz-operára vonatkozó bekezdéseiben számoltunk be.A kontrasztelemek legegyszerűbb jelentkezése egyes komikus hatása mozzanatok beiktatása, kifejlesztése a túlnyomó többségében komoly eseménysorozatban. Ezek a mozzanatok tulajdonképpen mimoszelemek betörését jelentik: akár a középkori misztériumok mercator-jeleneteire, az "apostolok futására" és legfőképpen a félelmesből egyre inkább humorossá való ördög-játékokra gondolunk, akár a ceyloni ördögtáncok "szépitkezŐ asszony"-betétjére. * Ez a mimosz jelleg egyébként abban is érvényesülni szokott, hogy, mint a japán no-nak kyogen nevü közjátékaiban, a fő játékkal ellentétben nincsen maszkhasználat, tehát a fentebb elemzett "életközelség" a mitikussá fokozott "történelemmel" szemben szinte tendenciózus hangsúlyt kap. És ha a mitosz-operák esetében dramaturgiai szervező erőként és jellegzetességként ismertük fel az augmentációs-additiv jelleget, akkor ez az elv a mimoszelemekre is ugyanígy vonatkozik. A csirák életteljes, sőt sokszor a fő mondanivalót eltakaró, növényzetté burjánoznak. Már meglévő gyakorlatra hivatkozik Lope de Vega, amikor 1509-ben megírja Arte nuevo de hacer comedias en este tiempo cimü dramaturgiáját, melynek fő gondolata a komikus elemek további térhódításának igazolása, indokolása, a kettős-párhuzamos cselekmény legalizálása.^* A feudális ur-szolga viszonynak ez a dramaturgiai tükröződése egyben már bizonyos kritikai élt is kap,hiszen a hősies (de sokszor fellengős) "uri" cselekmény mellett, az "általános" erkölcsi világrend "fővonala" mellett igen erőteljesen bontakozik ki a konkrét realitások alapján álló, mai szemmel néha vulgármaterialistának nevezhető felfogás, az az álláspont, amelyet e kor klasszikus példáján, a Don Quijote-Sancho Pansa kapcsolaton Maróthy János igen pontosan igy mutat ki: "A feltörekvő polgárság Sancho Fanza ja éppen azért szegezhette a valóság reprezentánsaként szembe
