Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - c/ A veszélybe kerülő ember: a dráma
vállalják, félelmük ellenére la. Talán ez a magyarázata annak a furcsa szinház- és közönséglélektani paradoxonnak, hogy az emberek egy része szívesen néz meg ilyen előadásokat, annak ellenére, hogy tudja, nem örömteljes szórakozásban lesz része, hanem olyan emberek bukásának a végignézésében, akikkel Ő maga egyetért. De vállalja azt az estét, mert embervoltának, az előrenéző, haladó - ember nek legadekvátabb kifejezését látja megtestesülni. Ezeknek a drámáknak a sorát az "előrenéző" Prométheusz nyitja meg, nyomában ott jár Antigoné (ambivalenciája ellenére; hiszen - bár a maga korában egy túlhaladott nemzetségi álláspontot képviselt - ma cselekvésének azt a magasabb erkölcsi tartalmát ragadjuk'meg, mellyel a zsarnokság ellen fordul), s a már a maga korában is "történeti" jellegű mü, a Bakhánsnők "koránjövő" hőse, Pentheusz. S ettől kezdve az újért folytatott, a szinte biztos elbukás árán is vállalt lázadás, forradalmi harc hősei elevenednek meg a szinpadon, a legtöbbször előre jelezve a társadalom mélyén megindult, bár sokszor még alig látható, alig érezhető mozgást, haladást, forradalmat. Mindegy, hogy a konfliktus nyiltan politikai vagy egyszerű szerelmi köntösben jelentkezik: a mondanivaló azonos. A hősök sem mindig félistenek, mint Prométheusz, lesznek köztük számkivetett, társadalmon kívüli betyárok, egyszerű polgárok és proletárok. A megjelenítés eszköze is lehet vers és próza, vagy a zenés szinpad. De mindvégig jellemző vonásuk marad, hogy vagy előre jelzik, vagy kisérik a társa dalom haladását, hirdetve, hogy az éppen érvényes társadalmi rendnek nincs és nem lehet igaza. Ezt hirdeti Rómeó és Julia . Othello és Hamlet . Berenice . Sevilla csillaga. Götz von Berlichingen . Egmont . az Ármány és szerelem fiataljai és a Haramiák vagy a Don Carlos , ezt a Bánk bán Katona és Erkel megfogalmazásában egyaránt, ezt a forradalom-kirobbantó Portici néma , ezt azok az operák, melyeket Szabolcsi Bence "negativ megoldású szabadság-operák"-
