Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - b/ Emberközelbe hozott istenek: a mitosz-opera
ember lelké ért vagy az ember lelk ében . Áz első tipus dramaturgiája igen széles szereplőgárdát mozgat, hiszen égi és pokolbéli hatalmak vívják ezt a csatát a maguk teljes, széles hierarchiájával. À második tipus dramaturgiája szerényebb: az egyszerű (jó és rossz jellemvonások) megoldások csak későbbi skolasztikus szőrszálhasogatás eredményeképpen jutnak el a "Bünvallástól Való Peleiem" vagy a "Hosszú Élet Reménye" elnevezésű szereplőkig. - A környezet sem egyszerűen az emberi környezet, hanem, ellenkezőleg, az emberi világtól Idegen környezet s ennek megvalósítása különleges feladatok elé állította az ide tartozó szinjátéktipusok szinpadi alkotóit. A kettős tendencia itt is külön megoldásokat alakított ki. A környezet ugyanis az ember lelk éér t folytatott küzdelem esetén emberen kivüli, ember feletti környezet; az ember lelk ében folytatott küzdelem esetén viszont (mivel ilyenkor az ember mintegy objektiválja a saját belső lelkivilágát) absztrahált belső világ. A vizuális szcenika területén ez annyit jelentett, hogy az extrovert tendenciák a "világszínház" mennyet-poklot-evilágot ábrázoló, az antik mitológia istenbirodalmát is bemutató és még Goethe Faust jának kettős Walpurgis-képében, játékzáró mennyei jelenetében is (méghozzá magas irodalmi színvonalon jelentkező) univerzális szini képet igyekeztek megteremteni. A moralitás világa viszont szinte teljesen "kép"-mentes: a lélek absztrahált benseje csak semleges teret-környezetet bir el. Ugyanez vonatkozik az akusztikus környezet ábrázolásra is. A totalitás jegyében megszólalnak a nagy zenekarok, megzendül a szférák zenéje, muzsikálnak az angyalok, kórusok zugnak, harsonák süvítenek: egyszerre dokumentálják az isteni világ ragyogását és az uralkodó gazdagságát. A moralitás viszont egyre inkább emberközelbe kerül: a lélek mélyére igyekvő fogalmazás a szépen merdott-recitált színészi hangon át akar hatni. Nem - életlen hát, hogy a moralitás az egyén bűnei mögött csakhamar a társadalom bűneiről is szólni kezd: az
