Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - B/ Mimosz - mitosz - dráma - a/ Az élet közelében: a mimosz
tatója kicsit rezignáltán fejezte ki, "verekedve" oldja meg. Mindig győznie kell, az elbukást nem ismeri. A szinjáték művészete a mimoszok népi hőseiben teremtette meg az emberi öröklét költői-játékos képét. És mivel ezekben a játékokban az ember és társadalma a legfontosabb, ezért a környezet ábrázolásában szinte teljesen igénytelen. Vagy szinpad nélkül, mindössze egy szabaddá tett terecskén jelenik meg, vagy pár lépcsővel elérhető, három oldalról körülállható dobogót teremt magának (mint a phlyax esetében) , de kialakított játéktere mindenesetre semleges teret ad. Még a commedia dell'arte is beéri szénnel durván felvázolt háttérrel, vagy egy-egy ajtó-ablak jelzésével.A mimosznak - éppen legősibb formáiban - maszkra sincs szüksége, csak később, a sztereotipiák megerősödésével válik kötötté a tipus külső ábrázolása is. A kothurnust is nélkülözheti, színészei planipes jelennek meg. Akusztikus környezetet azonban mindig teremt magának, legtöbbször ugy, hogy maga a szinész muzsikál. - Azonban korlátja iról is szólnunk kell. Ezeket éppen alapszerkezete, a rögtönzés és sztereotípia egysége jelenti. A rögtönzés a maradandóság lehetőségét vonja meg tőle, a sztereotípia pedig időnként zsákutcába vezeti, szinte szembeállítja a történelem tényleges fejlődésével. Hogy csak egy példát idézzünk: a kor túlnőtte azt a kispolgári-slemil figurát, akit Latabár Kálmán századunk húszas éveiben még teljesen reálisan formálhatott meg; lassan tanúi vagyunk, hogyan vész el e figura mögül a társadalmi hitel, hogyan csökken a bázis. Ezzel azonban elérkeztünk a szinjátéktipus történetiségének kérdéséhez. Már az eddigiekből is nyilvánvaló volt, hogy mimoszon nemcsak a szigorúan vett görög megjelenési formát értjük, hanem mindazokat a szinjátéktipusokat-, amelyek az ismertetett feltételeknek, vonásoknak megfelelnek. Ide számítjuk tehát az európai példatárból: a görög mimosz mellett a rögtönzött szórakozást képviselő autoschediasztika t, amelyet az i. e. VI-V. sz-ban az un. autokabdaloi adtak elő;35«
