Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - B/ Mimosz - mitosz - dráma - a/ Az élet közelében: a mimosz

közönséget képviselik, de ugyanakkor képesek az alkotóelemek differenciálására is: külön-külön is fel kell tárniok az eszközök minőségét, arányát, egymással való összefüggésüket, összeötvözöttségük művészi eredményét s azt is, hogy mindezek külön-külön és együtt milyen mértékben adekvát kifejezői, tolmácsolói az alkotók eredeti szándékának^, a művészek eszmei mondanivalójának. Már csak azért is, mert minden torzulás, amely a részekben jelentkezik, az egészet is befolyásolja: akár az embert és társadalmát, akár Környezetüket érinti is. A szinjáték komplex jelenségének természetszerűleg egy komplex dramaturgia felel meg, de ugyanilyen kézenfekvő, hogy az alkotásokat is csak egy komplex kritika mérheti fel. B/ Mimosz - mitosz - dráma Gondolatmenetünk során ahhoz a ponthoz érkeztünk,ahol már a konkrét szini alkotásokkal találkozunk, ahol a szinjátékkultura egyre teljesebb világképet kivan közvetiteni, eszközül felhasználva a komplex dinamikus szini képnek mindazokat az elemeit, a legkülönbözőbb csoportosításokban és arányokban, amelyek eddigi elemzéseink tárgyai voltak. A világkép azonban mindig egy bizonyos világnézet alapján fogalmazódik meg s igy dramaturgiánk további kategóriái, amelyekhez történeti példatárral is szolgálnunk kell, világnézeti-eszmei-tartalmi jellegűek. A cimen szereplő három kifejezés három álláspontot, három ábrázolásmódot képvisel; nem feltétlenül kronológiai sorrendben, hiszen mindegyikük újra meg újra keletkezhetik és keletkezik, de mégis bizonyos fejlődési állapotokat jellemez. Állandóan két dimenziót képvisel: a történelmet és az emberi magatartást. a/ Az élet közelében: a mimosz. A legegyszerűbb emberi közösségekben is kialakul valamilyen kép az emberi magatartásról, helyes mozgásról, hasznos és elfogadható