Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - A/ A színjáték szerkezete
példa akad arra is, hogyan rajzolódik ki magatartásban és szövegben jelmeznél és maszknál is világosabban egy-egy szerep körvonala, jellemének gazdagsága. Kézenfekvő a beszéd és ének cserelehetősége is (hogy csak a görög tragédia ilynemű eszközeinek változatosságára utaljunk, vagy az olyan műfaji váltásokra, amit mondjuk a Salome vagy a Pelléas és Melisande élt meg;• - A "környezet" ábrázolásának szférájában is vannak ilyen lehetőségek. Fentebb már szóltunk arról, hogyan segit a helyszin jelzésében-ábrázolásában a fény, vagy a zene. Érdekes módon azonban vizuális eszközökkel ugy látszik nem lehet helyettesíteni az akusztikus környezetet. Igen sok példa van arra is, hogy az "ember" a maga sajátos szinjátszó eszközeivel hogyan tudja helyettesíteni a teljes (vizuális-akusztikus) környezetet (pantomimikus térteremtés,* dobbantásos-tapsos ritmusalkotás); a fordítottja azonban igen ritka, szinte lehetetlen, ha csak nem számítjuk ide a szines fénycsóvákat vagy nagyméretű mértani tárgyakat antropomorfizáló "mechanikus szinházra" törekvő kísérleteket. - Az intervariabilitás törvényszerűsége a szinjátéktipusok dramaturgiájára nézve még egy tanulsággal szolgál. Azzal tudniillik, hogy felhivja a figyelmet az alkotói ökonómiára és óv a kifejezőeszközök tautológiájától, az eszközök egy mást illusztrálásának veszélyétől. Erre utal Liebner János Verdi és Shakespeare müveinek viszonyát elemezve: "...egy jól felépített, műfajilag helyesen megkomponált színdarab... a maga eredeti formájában nem alkalmas operalibrettónak, hiszen ha hiánytalanul és tökéletesen tükrözi tárgyát és a szinpadra állított világot, akkor ebben az egészben a zene legfeljebb már csak kisérő, aláfestő, másodlagos szerepet játszhat, és nemhogy ura, de még csak arangu társa sem lehet a szövegnek... De Ponte ujraköltötte Beaumarchais-t, amikor Mozart számára librettót készitett a Figaró házasságá ból; mint ahogy Boito is ujraköitötte - mélyreható strukturális átdolgozásokkal - az