Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - A/ A színjáték szerkezete

tartalom, amely mindig uj és uj formát keres magának. Szigeti József egy cikkében éppen a drámai műfajok elméletével kapcsolatban mond igen megszívlelendő gondolatokat: "Bármennyire is kihatnak a már kialakult műfaji formák az élettények ábrázolására, mégis a tartalom az, amely formába szökik és nem megforditva. Maguk a műfaji formák csupán az egyes konkrét megformált tartalmakban, az egyes műalkotásokban élnek és hatnak esztétikailag. Az elvont drámaforma csak dramaturgiai tankönyvekben él, mint meghatározott technikai szabályok összesége, s a drámairók fejében, mint szabályok és szemléleti mód. Esztétikai életre csak akkor ébred, amikor érintkezésbe kerül a megformálandó témával. De akkor meg is változik, mert a konkrét tartalom konkrét formájává válva, a költő ott és annyiszor szegi meg az általános szabályt, ahol és ahányszor a tar19 talom drámai megformálásának érdeke megkívánja tőle." 7 Csak ennek a gondolatmenetnek a tudatában vállalkozhatunk rá, hogy a szerkezet,a szinjátékszerkesztés bizonyos lényeges vonásairól beszéljünk. Mint majd látni fogjuk, a legelső európai dramaturgnak, Arisztotelésznek igen sok tézisével vitatkozni lehet, mert Ő is korhoz kötötten, szemlélődését meglehetősen szűkre fogva fejtette ki nézeteit. Ránkmaradt irataiban részletesebben csak egyetlen műfajról, az ő idejében már bizonyos fejlődésen-változáson átment tragédiáról olvashatunk. Abban természetesen igaza volt, hogy éppen a legértékesebbet tárgyalta az általánosítás igényével. De vele egyidőben Görögország szűkebb területén is, azon kivül pedig még inkább s a rákövetkező századokban beláthatatlan gazdagságban igen sok szinjátékf ormát alakított kí magának az emberi alkotóerő. Tételei nyilvánvaló módon nem alkalmazhatók egyszer s mindenkorra nézve általános érvénynyel. De ugy gondoljuk, hogy néhány általunk is vitatott kijelentésén kivül - amelyeket vitatva módot találunk majd a saját véleményünk kifejtésére -, van olyan tétel