Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában

mai kontextusban a Gyökerekb

en még nem meggyőző stilizálás is realista ábrázolási módszerré válhat. A dráma főkonfliktusa én legérdekesebb mozzanata két újoncnak, Pipnek, a gazdag urifiunak és Chas-nak, az egyszerű londoni munkásgyereknek viszonyában rejlik. Pip szülei elleni lázadásból és a munkásosztály iránti ösztönös, bár megvetéstől nem mentes vonzódásból (ő jellemzi a munkásosztály elpuhult konformizmusát a "mindenhez sültkrump— lit" jelszóval) áll be egyszerű újoncnak és minden vágya, hogy a többiek befogadják és elismerjék szellemi vezérüknek. Chas a maga romlatlanságában és tudásszomjában minden társa közül a legjobban vonzódik az okos, szellemes és müveit polgárfiuhoz; kettejük nagyjelenete, amelyben hasztalan próbálják megérteni egymást és közös nyelvet találni, valóságos kis remekmű; külön érdekessége, hogy az abszurdok filozófiájának egyik központi tételéti az emberek egymás közötti érintkezésének lehetetlenségét dolgozza fel, csakhogy szilérd társadalmi bázison, és igy mindennél hatásosabban demisztifikál egy közkeletű mitószt. A végén az uralkodóosztály győz; Pip anarchista lázadását mesteri taktikával letörik és a fiu feladja meddő kísérletét a "néphez való leszállásra"; tiszt lesz, azzal szépitve önmaga előtt is illúzióinak feladását, hogy igy az egyszerű közlegényeket hatásosabban tudja majd megvédeni. (Ezt a kibúvót a mü igen hatásos drámai szituációval támasztja alá.) Mindazonáltal éppen Pip alakjának túlzott kiemelésében rejlik a dráma egyetlen komolyabb fogyatékossága. Mi g különben a mü nyilt parabola-jellege mindenben harmonikus, Pip csak mint egyedi tipus fogadható el; sem a benne jelképezett közeledési kísérlet, sem az ezzel kapcsolatos önilluziók ilyen formában nem jellemzőek az angol uralkodóosztály magatartására és taktikájára. Mindez nem jelenti azt, hogy mint egyén, ne lehetne érdekes és jelentékeny, ne érdemelné meg az ábrázolást akár ezen a művön belül is; mint Osborne és Wesker esetében már többször, itt megint