Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában

nem elég megalapozott volta miatt az általánosítás elemei nem egyszer elválnak az életanyagtól. Szerencsés esetben a pontosan ismert és átélt élmény- vagy életanyag és a belőle sugárzó általánosított értelem alkotó összhangban olvad össze, vagyis realista drámává nőhet (ezt az összhangot különben Wesker két legjobb müvében, a Gyökerek

ben és a Mindenhez sültkrumplit - Chips With Everything

. 1962 cimü drámában határozottan megközelíti) ; ha azonban ez az összhang nem jön létre, akkor az általános elvont szimbolizmussá magasodik, az életanyag pedig epizodisztikus, naturalisztikus formájában a földön ragad - a két elem elválik egymástól. Igen érdekes, hogy az a két alkotás, amelyben a szintézis a legsikeresebb - a Gyökerek és a Mindenhez sültkrumplit -, problematikájánál fogva nem kívánja meg a perspektíva, a megoldás pontosabb megjelölését, és elsősorban az adott helyzet tarthatatlanságát sugallja - azt azonban megvesztegethetetlen, nyugodt biztonsággal, nem csapkodó dühvel, hanem a birálat tudatos, Millerre emlékeztető méltóságával. Ez azt látszik jelezni, hogy a szocialista perspektíva felvillantása nem könnyű dolog, sem eszmei, sem dramaturgiai értelemben. Más Írótól származó ilyen jellegű ujkeletü müvek hiányában e kérdés fölött általában teoretizálni megalapozatlan, akadémikus vállalkozás volna; az okot inkább Wesker speciális esetében kellene kikutatni. Eszmei szempontból ez az ok abban keresendő, hogy mi g Wesker bírálata harcos és támadó, szocializmusa inkább defenzív jellegű; bátorságának oroszlánrészét arra fordítja, hogy megmagyarázza; ő az elkövetett hibák, a szektás korszak, a személyi kultusz és személyes, ma is érvényes fenntartásai ellenére szocialista. Igen jellemző ebből a szempontból az az érvelés, amellyel trilógiája első darabjának, a Ty

ukleves gerslivel cimü drámának végső, és valóban kevéssé meggyőző pozitív fordulatát, az anya költőileg igen szép, de drámai lag erőtlen hitvallását indokolja. A darab, Wesker szerint is, véget