Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában
larációkban fellelhető lehetőséget biztosit; ilyenkor aztán a kritika a pozitív hős vérszegény ábrázolásának bűnében marasztalta el a szerzőt. Holott Osborne "bűne" egészen más: ő Jeant nem szánta Archie ellenpólusának, illetve amennyire temperamentumából, fiatalságából adódó nagyobb aktivitásában annak szánta, azt meg is oldotta.) A kérdések helyes felvetésében és a helyes válasz megközelítésében az uj angol dráma képviselői közül kétségtelenül Arnold Wesker jutott a legmesszebb, sőt, magatartása ilyen értelemben az egész polgári világ számottévő drámairodalmának viszonylatában is egyedülállónak mondható. Rokonszenves, csupa energia és csupa lelkesedés egyénisége a legközvetlenebb kapocs a polgári és a szocialista dráma között; müvei végkicsengésében ott fénylik a szocializmus iránti vonzódás, a szocializmusnak, mint egyetlen kiutnak lehetősége. Gorkij Ellenségek cimü drámájának utolsó mondata: "Ezek az emberek győzni fognak.** Wesker Konyhá jában ( The Kitchen . 1958) - amelyben a "konyhát" az iró nyiltan a tőkés világ szimbólumának szánja az utolsó elhangzó mondat Marangónak, a vendéglő tulajdonosának értetlen kérdése: "Hát van ezen kivül (ti. a meglévőn kivül) valami több is?" És az iró zárójeles rendezői utasításként fűzi hozzá: "(Láttuk, hogy kell lennie valaminek, ami több, és igy a világitás lassan elhalványodik.)" Talán nem túlságosan mondvacsinált a szimbolikus ellentét, amelyet eleven, hiteles drámai mondat és szemérmes, zárójeles rendezői utasítás szembenállásából kiolvasni vélünk. Gorkij drámája ezt a jóslatot, ezt a meggyőződéses hitet élő valósággá, a mü szövetének szerves részévé tudta tenni; Wesker csak homályosan, betétszerüen utal rá. Nehér megállapítani s miből fakad elsősorban a fiatal iró (Wesker 1932-ben született) drámáinak a továbbiakban még bővebben elemzendő nem teljesen meggyőző volta (ami tükröződik például abban a tényben is, hogy magyar szinház eddig még nem vállalkozott müveinek bemutatására,
