Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában
ságra általában, és ez a művészi önfegyelem lehetővé teszi, hogy elkerülje a végső kérdések felvetését és drámáit többé-kevésbé lezárt, többé-kevésbé harmonikus egésszé alkossa. (Külsőleges, de talán jellemző bizonyítéka ennek a sajátos fegyelmezettségnek Miller aránylag kevéssé szapora irói termelése; ahelyett hogy gyorsan, de át nem gondoltán reagálna a valóság által felvetett problémákra, valószínűleg éveken át érlel-csiszol egy-egy müvet, hogy annak intenziv totalitása minél teljesebb, minél zártabb és meggyőzőbb legyen.) A harmónia maradéktalanul tökéletes persze még igy sem lehet; a magyar kritika is felvetette, mind a Pillantás a hídról , mind az ügynök halála kapcsán, azokat a homályos foltokat, amelyeket Miller luciditása sem tudott bevilágítani, ahol szemlélet énei: elégtelenségei drámailag is vitatható mozzanatokban csapódtak le. Mindazonáltal Miller kivételes alkotói képességeinek és magatartása ez idő szerinti érvényességének egyképpen bizonyítéka, hogy ezek a mozzanatok az alapkonfliktus erejét és jelentőségét - és ezzel a dráma tökélyét - csak igen kis mértékben szeplősítették. Vele ellentétben John Osbornenak mindkét reprezentatív alkotásában, a Nézz vissza ha raggal b an csakúgy, mint a Komédiásb an ( The Entertainer , 1957) érződik, hogy elsősorban inkább alkalmak az irót izgató kérdések művészi megformálására; Millerrel szemben Osborne számára az általános aránytalanul fontosabb a különösnél. Ezért müveinek hatása kevésbé megnyugtató; jelentőségük kevésbé rejlik önmagukban, saját autonóm világukban, mint inkább kínálkozó vetületeikben, meghosszábbitásaikban. (Ez a meghosszabbítási, továbbgondolási kényszer természetesen minden jó dráma sajátja; de ideális esetekben nem c sorbit ja a dráma autonóm művészi totalitásának életképességét és szuggesztivitását•) Osborne szenvedélyesen szeretné az egész környező társadalom alapvető kérdéseit belesűríteni drámáiba, de vállalkozása túlhaladja erejét, mert az a széles ált alános it ás, amelyre ő tö-
