Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - b/ Az új angol dráma "klasszikus" naturalizmusa

dik: ha eddig heringárus helyett slágerénekes akart lenni, most ráébred, hogy he ringáru sit ás közben is lehet slágert énekelni, ha az embernek szerető és kedves felesége van, lelkében pedig biztosit ja a harmóniát Sam Levynek, a bölcs és rokonszenves kisembernek opportunista receptje: "Azt hiszem, nagyon boldog leszel, de próbálj emlékezni szavamra: képzeletedben kövess el minden nap gyujtogatást, égesd fel az előző nap hazugságait, szits hébe-korba egy kis forradalmat a szivedben és igyekezz segíteni a magányos embereken." A befejezés idillikus tündérmesében oldja fel azt a csipetnyi keserűséget is, amely ott bujkált David elégedetlenségében, többre vágyásában, a konformizmus elleni homályos lázadozásában - és amelyről Bernard Kopsnak feltehetőleg több és súlyosabb mondanivalója is lesz még. b/ Az uj angol dráma "klasszikus" naturalizmusa Az előbbiekben szó esett már az uj angol dráma legveszedelmesebb gyermekbetegségéről: a naturalista fertőzésről. Hogy itt külön csoportban foglalkozunk néhány olyan drámával, amelyek naturalizmusát a "klasszikus" (vagyis: hagyományos) jelzővel illetjük, ennek az az oka, hogy, érzésünk szerint, bennük mutatkoznak legelemibb tisztaságban a naturalizmus fogyatékosságai, mind eszmei, mind művészi sikon; rajtuk keresztül vizsgálható a legszemléletesebben az az egyenlőtlen esélyekkel induló küzdelem, amelyben a miliő végül maga alá gyűri a problémát. Általános fenntartásunk természetesen ezúttal is érvényes: az emlitendő müvek sem eszmeileg, sem művészileg nem egyenértékűek és a következőkben elemzett, általában tipikus jelenségek sem egyenlő súllyal nyomják rájuk bélyegüket.