Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - a/ A "bulvár-szárny"
ha a komédia őszintén a magányosak, az elhanyagoltak, a sikertelenek oldalán áll... Születhetnek nagyszabású és érdekes darabok sikeres ügyvédekről, zseniális bűnözőkről, bölcs tanítókról, vagy olyan családokról, amelyekben a gyermekek hallgatás és megbánás nélkül nőhetnek fel... Hogy magamról szóljak: én nem pártolom az ilyen darabokat, és a komédiairónak különös gonddal kell megválasztania, kik mellett foglaljon állást. Nem engedheti meg magának, hogy a védtelenekre célozzon, és... nem kezelhet megvetéssel egyetlen alakot sem.""*" 1 ' Ez az ars poetica voltaképp implikálja már Mortimer müveinek erejét is, gyengeségeit is. Kisembereit - közepes jómódban élő tisztviselő-értelmiségi-kistulajdonos rétegek tagjait - mélységes, humanista megértéssel és szánalommal kezeli, kimondva vagy kimondatlanul érzékeltetve, hogy az élet mostohán bánik velük, szűkösen méri a pirosbetüs ünnepeket, a rendkívüli eseményeket - "Kell, hogy legyen még valami! Nézzétek meg, mi az, amink most van! EZ NEM LEHET MINDEN!... Nem lehet, hogy csak ennyire születtünk volna..." - sóhajtja A park divatjamúlt oldalán ( The Wrong Side of the Park . I960) öreg Mr. Leeje, egy aránylag tehetős nyugdijas, aki az élet szürkesége elől a spiritizmusba menekül -, de a finom részletmeglátások, érzékeny atmoszférikus hatások valamiképpen banalitásba fordulnak, közhelyszerű konfliktusokban vergődve erőtlenednek el. Mortimer - aki mindebben egy hozzá hasonlóan finomszemü, alakjait ugyanilyen gyengéd részvéttel szemlélő amerikai drámairó val, William Ingedzsel rokon - túlságosan "szelid" drámairó; az általa megragadott kis tragédiákért nem akar és nem is tud senkit felelőssé tenni; még periférikusán sem ábrázol olyan alakot, még hatásukban sem mutat be olyan erőket, amelyek a konfliktus másik pólusán helyet foglalhatnának. Ebből 11. Idézi John Russel Taylor. I. m. 215-216. o.
