Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK Az eddigiekben sokkal több szó esett arról, ami a mai angol drámában közös, mint arról, ami képviselőit egymástól elválasztja; holott Osborne fellépte után alig néhány évvel már nyilvánvalóvá lett, hogy az egyéni-vérmérsékleti vagy tehetségbeli különbségeknél sokkal mélyebb, szemléleti határok választják el a hirtelen felszökkent generáció tagjait, akiket inkább csak nemzedéki együvé tartozásuk látszott összefűzni. Nyilatkozataik - amelyeket pedig a ritka drámatörténeti tüneményre rendkívül fogékony sajtó nagy bőségben csihol ki belőlük - és még inkább müveik alapján aránylag rövid idő alatt meglehetősen éles polarizálódásnak lehettünk tanúi; és mégis, ez idő szerint még mindig lehetséges és érdemes e generáció tagjaival egyazon tanulmány keretein belül foglalkozni. A szemléletileg legkevésbé felvértezettek is valamilyen formában a korabeli angol társadalom kérdéseit boncolgatják, a társadalom problémáira reagálnak és ebben az értelemben még mindig a "dühös fiatalemberek" elnevezés látszik a leginkább megfelelőnek, amelyet még szinte ösztönösen ruháztak rájuk akkor, amikor táborukban Osborne és Doris Lessing kivételével más drámairó még nem is volt (az első "dühösök" Osborne mellett filozófusok és regényirók voltak), és amely elnevezés érvényét azóta már sokan kétségbe vonták. Az uj angol drámák közös vonása változatlanul a düh vagy legalábbis az elégedetlenség a társadalom állapotán - vonatkozik ez még az angol abszurdokra is, és legkevésbé nem is Őrájuk, hanem arra a később emlitendő szük csoportra, amelynek müveit "biológiai drámáknak" neveznénk. Termesze-