Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - g/ Van-e "dühös" színház? Van-e "dühös" közönség?

West End hosszú szériáiba. És mikor a dolog odáig jutott, hogy egyszerre három társulatát börtönözte be ekképpen a siker, művészi gyakorlatának egész bázisa kisiklott a lába alól. Nem maradt anyaga, amivel tovább dolgozzon. Szembe kellett néznie azzal a paradox helyzettel, hogy a siker tönkretette. Siker nélkül nem volt pénze, hogy társulatát fenntartsa; siker esetén nem volt társulata, amelyet fenntartson. Miss Littlewood visszadobta a képűnkbe a sikerét, és ezzel rá kellett volna bírnia bennünket, hogy revideáljuk álláspontunkat a színháznak nyújtott állami támogatás 70 bonyolult ügyében."

r Joan Littlewood vállalkozásának sorsa szemléletesen sűríti magába az angol színházi élet egész dilemmáját, és ez a dilemma közvetve és közvetlenül ezer módon kihat és kihathat az uj angol dráma eddigi és további fejlődésére is. Nyilvánvaló, hogy dühös fiatalok nemcsak az irói hajlamú fiatalok körében voltak; nyilvánvaló, hogy tízezrével vannak a különböző okokból és különböző módokon dühös fiatalemberek az ország minden korcsoportjában és társadalmi rétegében. De hogy ezek közönséggé szerveződjenek, azt ismétcsak megnehezíti a szinházi élet egész struktúrája, különösen egy olyan országban, ahol a színházba járásnak úgyszólván csak a fővárosban van állandó hagyománya. Mindamellett a számadatok az elmúlt tlz év során a színházlátogatás lassú emelkedését bizonyítják, és a fiatal irók nem egy drámája, köztük épp a legértékesebbek, a Nézz vissza haraggal

, a Komédiás

, a Tusz vagy a Weskertrilógia, a West End rekordjait döntögetve vonzották a közönség tömegeit, bár nyilván szinte egyénenként különféle okokból és különféle hatással. Maga az uj angol dráma is ellentmondásokkal teli, heterogén, semmiképpen sem egységes tünemény; igy hát valóban nem lehet azt várni, hogy 70* New Tork Times 1961. szeptember 3*